Ingatlanfejlesztés es műemlékvédelem (A 24. Országos Műemléki Konferencia Komárom, 2007)

Kerekasztal beszélgetés 2007. augusztus 27. délután. Levezető elnök: Fegyverneky Sándor

nál műemlék helyreállító voltam. Életem legszebb részét ez képezte, ez az időszak. Volt olyan év, amikor 140 helyszínen voltunk helyreállítók. Akkor úgy találkoztam a saját hivatalommal, mint beruházó és volt egy-két olyan felügyelő kollégám, aki bizony akadályokat gördített a munkák elé. Tehát ezt a pozíciót is ismerem és nagyon meg tudom érteni a fejlesztőket, beruházókat. Az én véleményem is az, ami itt ma már többször elhangzott, hog}' a kulturális örökség egyeden esélye a megújulásra és fennmaradásra a tőke, a beruházó és a fejlesztő. Hogyha ők nem jelennek meg, akkor bizony nagyon rossz helyzetbe kerülnek a műemlékek. Ezt érzékeljük Budapesten, az eklektikus városban, ahol egy nagyon lepusztult, műszakilag nagyon rossz állapotban levő városrésszel állunk szemben. Ha az ember ebben a városrészben sétál, akkor folyamatosan a pince dohos szagát érzi, és ha felnéz a homlokzatokra, akkor a hulló tagozati elemek rondítják el a valamikor nagyon szépen kialakított és színvonalasan megépített homlokzatokat. Természetesen most, hogy a hatósági oldalon szolgálok, az azt jelenti, hog}' a szigorú jogalkalmazás mellett megoldásokat kell találni ahhoz, hogy valóban eg}áittműködve és nem ellenségként, hanem partnerként kezelve a beruházót, a fejlesztőt, próbáljunk gyorsan, szakszerűen segíteni. Ez egy alá-fölérendelt viszonyrendszer, amelyben általában a beruházó, az építtető mindig rosszul érzi magát, és azokat a kötöttségeket, amelyeket a hatóság kötelezően előír, sokszor negatívan éli meg. Természetesen ennek oldását segíthetik azok a technikák, amikről itt szó volt. Sokat segíthet egy előszabályozás, tehát hogy abban a pillanatban, amikor valaki vevőként megjelenik egy ingatlannál, tisztában legyen minden kötelezettséggel. így dönthet, hogy vállalja-e az ezzel járó kockázatokat, vagy sem. Sokat segítene, hogyha így történne minden esetben. Ezt követően arra fogunk törekedni és erre fogom a kollégáimat mindenféleképpen rábírni és kérni, hogy megoldást kereső módon próbáljuk az építésügyi igazgatást végezni. Erre vannak is elképzeléseink, úgyhogy ez a munka hamarosan el fog indulni. Dippong Magda korábbi kérdésére, hogy értéknövelő vagy -csökkentő-e a műemléki védettség, én egyértelműen azt tudom mondani, hogy Magyarországon ma 80%-ban csökkentő tényező. Az én véleményem szerint ez azért van így, mert a műemlék állományunk elég rossz műszaki állapotban van. A műemlék helyreállítása mindig többletköltséggel jár, ezért világos, hogy egy ugyanolyan fajlagos érték megteremtése, felújítása többe kerül. Ezenkívül a tulajdonosi minőség egy műemléknél tulajdonképpen a rendelkezési jog korlátozását jelenti, hiszen nem teheti azt a tulajdonával, amit általában tehet eg}' tulajdonos. Ez jelentős mértékben csökkenti annak az értékét - csak vegyük azt, hogy például nem bonthatja le. Minden más tulajdonos megteheti ezt saját tulajdonával. Természetesen vannak olyan esetek is, amikor a műemlék kimondottan értéknövelő tényező. A Mátyás templom, bár az nem forgalomképes ingatlan, de világos, hogy e ragyogó műemlék minősége mindenféleképpen sokszorosára növeli annak, ha nem is materiális, de eszmei értékét. Volt még itt szó a tudat általános fejlesztésének jelentőségéről, amit gyermekkorban kellene elkezdeni. Ezen a területen is nagyon sok lehetőségünk van. Ezzel kapcsolatban elmondanám, hogy amikor januárban megkeresett Mezős Tamás, hogy segítsek neki a Hivatal vezetésében, gondolkodási időt kértem, és utána egy