Ingatlanfejlesztés es műemlékvédelem (A 24. Országos Műemléki Konferencia Komárom, 2007)

Plenáris ülés 2007. auguztus 27. délelőtt. Levezető elnök: Varga Kálmán - Hozzászólások - Ráday Mihály

nia és eltüntethető a jellegzetes pesti kétudvaros ház. Ugyanez volt a régi Grägersen háznál a Ráday utcában, vagy a Lónyai utcában. Szóval az egy őrült veszély, hogy a Pestet meghatározó szűk utcákban a kétudvaros házat - amit mi magyarok komoly valutákat befizetve oly szívesen látogatunk a nyugati országokban - be fogjuk áldozni az ingadanfejlesztésnek. Tehát az értékekről szólva én azt gondolom, hogy életveszélyes a VI-VII. kerületi Önkormányzat és vezetőinek az a koncepciója, miszerint a főfront a lényeges, hiszen akkor eljő a faszadizmus ideje. Erre őrült nagy a nyomulás, olyannyira, hogy országgyűlési képviselőktől hallom vissza, hogy meg kell változtatni a műemléki törvényt, mert elég a főhomlokzat megtartása. Tehát ez a nyomulás iránya és ebből kifolyólag azt gondolom, hogy határozottan ki kell jelentenünk, hogy Magyarországon, Budapesten a gangot, a két udvart, a csigavonalú lépcsőházat és a cselédlépcsőt a hátsó udvarban - mint például az Erkel utca sarkán, amit most fel is újítottak -, értéknek tartjuk. Egy csomó helyen még a kutat is meg lehet menteni és fel is lehet újítani a második udvarban. Nagy a nyomulás és az értékek meghatározását a pesti Terézváros, Józsefváros, Erzsébetváros területén sokkal óvatosabban kellene kezelni. Láttunk egy példát loft ügyben, de nem láttuk a másikat, a Reimholz-féle átalakítást az Árpád fejedelem útján a Goldberger gyár területén, ahol a vissza-bontott falból egy kis töredéket visszaépítettek emlékeztetőleg, hogy régen itt egy gyár állt. Szó nincs loftról. Modern, kézzel majdnem elérhető plafonú lakásokról van szó, minél több négyzetmétert gyorsan értékesíteni minél gyorsabban és a loft csak álca. A tetőtérről meg csak annyit, hogy Nagy Gergelynek azért mégis csak sikerült rábeszélnie a hőgyészi beruházót, hogy tartsa meg a barokk tetőszerkezetet, mert az milyen szép, s így megmaradt. És Janotti Judit is rábeszélte a Fortuna utcai beruházót, hogy a tetőszerkezet egy részét tartsa meg, mert az szép. A tetőszerkezetben is van érték és a látvány is lehet megtartandó műemléki érték. A kompromisszum keresése meg szerintem a gyakorlatban azt jelenti, hogy mire tudom rábeszélni a befektetőt. Rá tudom-e beszélni, hogy tartsa meg a tetőszerkezetet, vagy nem. Rá tudom-e beszélni arra, amire nem sikerült a Benczúr utcában - a Liget szanatóriumban, ahol Ady meghalt -, hogy ne cserélje vasajtóra, hanem tartsa meg a szecessziós ajtókat. Az, hogy mire sikerül rábeszélni a befektetőket, az egy nagyon fontos kérdés. Bár sok helyen elveszítettük a csatát - mint például Kecskeméten a Nyári Kaszinónál, Kőszegen a Posztógyárnál és Sopronban a Tűzoltólaktanyánál, vagy a Szentkirályi utca 4-nél, ahol a VIII. kerület maga is érdekelt a bontásban, mert azután kap pénzt -, már vannak részgyőzelmek is. Schneider Márta államtitkár, a Polgármester úr és mindenki beszél az ösztönzés szerepéről. Nem győzöm hangsúlyozni, hogy az ösztönzésnek nem egyetlen eszköze a pénz, de az jó, amit Komárom önkormányzata csinál, vagyis az, hogy pénzt ad annak aki valamit megcsinál. Emellett azonban a pénz el nem vonása is fontos lenne, és erre vonatkozóan nagyot kellene lépnünk, mert úgy gondolom, hogy ez mindennek az alapja. A részletmegoldásokon kívül az a legfontosabb, hogy csatiakozunke a nyugati szokásokhoz, és elérjük-e azt, hogy aki megóvja a műemléket, aki tesz valamit az érték megóvásáért, az ne összeköttetések alapján kapjon pénzt. Szerintem, ha nem vonnánk el pénzt, az nem jóindulat kérdése lenne, abban nem részrehajlás,