Ingatlanfejlesztés es műemlékvédelem (A 24. Országos Műemléki Konferencia Komárom, 2007)

Plenáris ülés 2007. augusztus 29. délelőtt. Levezető elnök: Fejérdy Tamás - Esettanulmányok - Budai Aurél: Néhány szó a budavári középkori zsinagógáról

BUDAIAURÉL NÉHÁNY SZÓ A BUDAVÁRI KÖZÉPKORI ZSINAGÓGÁRÓL 1964 őszén a Házkezelési Igazgatóság tataroztatta a Várnegyed lakóházait. Az előzetes régészeti kutatások során Zolnay László régész az induló boltozati ívekkel együtt egy gazdagon tagozott pillértestet talált. A lábazaton talált héber betűk alapján Scheiber Sándor zsidó régész megállapította, hogy ez a Mátyás korabeli nagyzsinagóga része, amiről számos levéltári anyag áll rendelkezésre, csak éppen azt nem tudták addig, hogy hol van. A zsinagógát 1461-ben a király által kinevezett „zsidóprefektus", a főúri rangban levő, dúsgazdag Mendel Jakab építtette saját palotájához kapcsolódva. A kéthajós csarnok flamboyand-későgótikus stílusú boltozatát 3 középpillér tartotta, alapterülete 26x11 m volt, belmagassága pedig 8 méter. Elrendezése hasonló volt a vele kb. egyidős prágai „Ó-új" zsinagógával, de majdnem kétszer akkora alapterületen, így az akkori ismert zsinagógák legnagyobbikái közé tartozott. 1526-ban, a mohácsi csata után a török szultán Buda alá vonult, és a város teljes zsidó lakosságát hajóra rakatta és Törökországba vitette. Csak 1541-ben kaptak engedélyt a hazatérésre, de akkor azt tapasztalták, hogy az elhagyott épület Ferdinánd és János ellenkirályok ostromai során megsérült és boltozata is beszakadt. Megfelelő iparos hiányában a helyreállított zsinagógát vízszintes fafödémmel fedték le. 1686-ban Budavár visszafoglalásának ostroma alatt a zsidók a zsinagógába menekültek, ahová azonban az ostromló katonák betörtek, és felgyújtották az épületet, a beomló tető maga alá temette a bemenekült férfiakat, nőket, gyermekeket egyaránt. A zsidónegyed megszűnése után beköltöző lakosok aztán a maradványokat betemették, így a templom évszázadokra eltűnt az emberek szeme elől. A rendkívüli művészettörténeti és vallástörténeti jelentőségű templom maradványa a Táncsics Mihály utca 21-23. lakóház Bástyasétány felőli előkertje alatt van, tehát nincs felette épület, ami akadályozhatná a feltárási és rekonstrukciós munkát. A lakóház-felújítási keretből azonban nem lehetett e munkálatokat finanszírozni. Scheiber professzor amerikai előadói körútján összegyűjtötte ugyan az amerikai zsidóktól a szükséges pénzösszeget, de az akkori magyar hatóságok politikai okokból visszautasították az adományt, ugyanakkor pénzkeretet sem biztosítottak. így a kiásott gödröt be kellett temetni és a vonatkozó iratok is levéltárak mélyére kerültek. A rendszerváltás után, azt gondolván, hogy az amerikaiakra sem haragszunk és az se baj, ha vallási jellegű az épület, megkíséreltem feléleszteni a zsinagóga akkor már szinte teljesen elfeledett ügyét. Több helyen tartottam előadást és cikkeim jelentek meg műemléki szaklapokban és zsidó folyóiratokban. 2004-ben összejövetelt tartottunk a Magyar Urbanisztikai Társaságnál az összes érdekelt szervezet képviselőivel. Ekkor alakult ki az a közös vélemény, hogy az ásatási munkák megkezdése előtt variációs vázlattervet kell készíteni a reanimáció lehetőségeire.