Ingatlanfejlesztés es műemlékvédelem (A 24. Országos Műemléki Konferencia Komárom, 2007)

Kerekasztal beszélgetés 2007. augusztus 27. délután. Levezető elnök: Fegyverneky Sándor - Hozzászólások - Ráday Mihály

megmaradt ház a Tabán tetején. Bár az enyém volna. Gyönyörű és ellaknék benne. Gyönyörű belső terei vannak, és van egy másik ház is, a teniszpályák mellett lévő klubház, amiért bosszús lehet esedeg egy másik befektető, mert az Örökségvédelmi Hivatal levédte, de megérdemelte, hogy le legyen védve. Eltűntek a sportpályák, Praktiker van Óbudán a futballpályán, elment a lóversenytér, elment most a másik lovarda és hamarosan le fogják bontani a nemzeti lovardát, és útban vannak most már az ingatianfejlesztőknek a teniszpályák is, hisz nagyon szép onnan a kilátás a városra. Tehát egyszerűen nem csak arról van szó, hogy elveszítjük a lóversenypályát, hanem arról, hogy beépítik a hatalmas zöldterületet. Tehát ezen is múlik a városfejlesztés. Az a baj, hogy ez a műemlékesek ügye, miközben ennek egyszerűen közösségi ügynek kellene lennie. Az lenne a jó, ha Budapest nem lenne 23 önhatalmú önkormányzatra feldarabolva. Lehetetlen helyzet, hogy a fővárosnak, a fővárosi önkormányzatnak nincs se első, se másodfokon beleszólása az építési engedélyezésbe. Felírtam néhány apróságot, amit el kell mondani. Például azt, hogy gyerekkorban kell elkezdeni a nevelést. Tizenhat éve csináljuk a gyerekpályázatot. Ha több pénzt kapunk rá, akkor még több gyereknek fogjuk meghirdetni, még több gyereket fogunk felkészíteni mi, a városvédők, mint civil szervezet az épített környezet ismeretére, megbecsülésére és megóvására. Erre a hármas funkcióra mi fel vagyunk esküdve és 16 éve csináljuk. Több pénz kell, és akkor több gyereket lehet elvinni vidékre és nem csak 80-at, mert akkor telik többre is. Azt kell mondanom, hogy az Andrássy út 9-ben nem az a baj, amit Halmágyi Judit elmondott, hanem az, hogy Budapesten, ahol a lakóházak 90%-ánál több sérült meg a II. világháborúban, utána tetődíszek nélkül állították helyre, például az Andrássy út 2-t, az Andrássy út 1-et. Az összes házról hiányoztak a díszek. Én beszéltem rá Horváth István belügyminisztert, hogy a volt kereskedelmi bankra a Roosevelt tér sarkán építse vissza a kupolát, amit meg is tett, hál' istennek. Egy ilyen városban, ahol majdnem minden ház súlyosan megsérült, az a probléma, hogy ami megúszta, azt meg kellene őrizni. Tehát az a kérdés, hogy a ma építésze semmibe veszi-e Hauszmannt és Yblt, meg a többit és megteremti-e helyettük, vagy az ő részleteik felhasználásával a saját dicsőségét. Gondoljanak mondjuk a Tompa utcára; tudnak-e más nagyvárost, ahol ilyen közel a város fő ütőeréhez, mondjuk Párizsban, Londonban vagy másutt elhanyagolnának egy ilyen területet, ahova a fejlesztő nem megy, mert a fejlesztő csak a belvárosba akar menni, mert nekik a legtöbb esetben a kőrútnál befejeződik a belváros. Ha jó az ösztönözés, akkor nem fognak vágyni a védendő belvárosi házak lebontására. Ma ha valaki megvesz a Király utcában vagy bárhol egy házat, esze ágában sincs azt háznak tekinteni, hanem üres teleknek tekinti. Nézzük például a Continental Szálló esetét, ahol a VII. kerületi tanács, illetve a polgármesteri hivatal évről-évre kötelezte a tulajdonost, hogy mely részt bontsa le a házból, mert életveszélyessé vált, amit ő hibátlan állapotban vett át. Csak szándékosan hagyta tárva-nyitva lepusztulni azért, hogy előbb-utóbb üres telekhez juthasson és azon ingatlant fejleszthessen. Persze az se biztos, hog}' fejleszteni fog, mert az is lehet, hogy el fogja adni, mint a Szentkirályi utca 4. telkét. Az ingatlanfejlesztőnek sajnos nagyon sok esetben az az érdeke, hogy a ház helyén üres telek legyen, hogy