Ingatlanfejlesztés es műemlékvédelem (A 24. Országos Műemléki Konferencia Komárom, 2007)

Kerekasztal beszélgetés 2007. augusztus 27. délután. Levezető elnök: Fegyverneky Sándor - Hozzászólások - Ráday Mihály

legyen építési engedélye és továbbadhassa valaki másnak, már ezzel is meggazdagodva. De mondhatnék vidéki helyszíneket is, ahol sajnos szintén számtalan példa van. Elnézést az indulatokért, csak túl sok a tapasztalatom ezen a téren. Kiszámíthatóság! Könyörgöm mi az, hogy kiszámíthatóság? Ha történetesen elkezdenek bontani valahol és közben előkerül egy freskó, ha megbontanak egy alapfalat és kiderül, hogy alatta egy középkori valami van, akkor az nem állítható le, mert már megvan a városrendezési terv és az engedély? Ha előkerül egy középkori töredék, vagy előkerül egy Lötz freskó, hogy egy másik korszakot mondjak, akkor nem kutya kötelessége a befektetőnek, hogy tiszteletben tartsa? Jár neki pénz azért, mert plusz munkája van vele? Hát állandóan erről beszélünk. Azt írtam fel Alföldi Györggyel kapcsolatban, hogy kiderült, hogy ott tartunk, ahol a Rákosi korszakban, vagyis hogy a műemlékvédelem a fejlődés gátja. Azt kellene csinálni, mint a Rákosi korszakban, levenni rögtön ezer műemléket a listáról, hogy hadd fejlesszenek, mert a műemlékek, útban vannak? Hallották azt az eufemisztikus kijelentést, hogy „az emberek érdeke"? Az emberek érdeke, hogy jó lakásokban lakjanak. Szerintem az embereknek nincs ellenére, hogy 3,40-3,80 m-es belmagasságú lakásokban lakjanak, csak a befektető embereknek az érdeke az, hogy 2,40 m legyen a lakás belmérete. Én egy nagyon nagy ellenálló vagyok, de meg nem szólalni, az nagy vétek. Emlékezzenek rá, arról is beszélt, hogy a Magyar Köztársaságnak milyen gazdasági hátránya származik abból, ha nem épülnek meg a 2,40 m-es belmagasságú lakások? Nem így mondta ki, de erről szólt a történet. Ez borzasztó súlyos, mert arra gondolok, hogy állandóan Prágára hivatkozunk, arra a városra, ahol nem volt ekkora II. világháborús pusztítás. Most, a múlt héten jöttem meg a Baltikumból. Hát hihetetlen, hogy ki vannak pucolva. Tallin, Vilniusz, Riga és az összes város. És nem arról szól a történet, hogy az ingadanfejlesztő le akarja bontani a városházát vagy a szomszéd utcát, hogy egy másikat építsen, hanem arról, hogy tudja, hogy akkor jön oda a pénz, ha a város rendbe van téve és az ország rendbe van téve. Húsz éve mondom, hogy rendbe kell tenni az országot, mert akkor jön a befektető és a turista is, aki hozza a pénzét, és jön a lokálpatrióta nevű befektető, aki jól érzi magát otthon és áldozatokra képes a hazájáért, és a többi befektető is, aki odahozza a pénzét. Hogy van az, hogy a magyar befektető lebontotta volna a Greshamét, a külföldi meg megtartja? Hogy van ez? És hogy van az, hogy nekem annak idején a „Stúdió 80" című műsorban azért kellett harcolnom, hogy ne más építse át a Hiltonban a Tower szobát, hogy hagyják már annak az építésznek a feladatot, aki él, aki megépítette. Miért kell belenyűlni másnak a munkájába? Gondoljuk végig, hogy jobb lett-e attól a Budai Vár, hogy nem az a kupola van rajta, amit eredetileg rátettek, meg mások az ablakai, dehogy lett jobb. Csak akkor ez volt az ízlés és ma már nem szeretjük ezt, mert azért ez múlandó. És hány ilyen eset van! Azt gondolom, hogy a védelem és a kötelezés nagyon fontos kérdés. Visszatérek ahhoz, amit már pedzettem, hogy nem arról szól csak a dolog, hogy a műemléki hatóság megvéd valamit és akkor nem szabad hozzányúlni. Tessék rábeszélni azokat, akik idejönnek befektetőknek, hogy ez itt Magyarország, azokkal a történelemi jellegzetességekkel, ami van nekünk, hiszen ha a magyar reneszánszot akarjuk