Ingatlanfejlesztés es műemlékvédelem (A 24. Országos Műemléki Konferencia Komárom, 2007)

Plenáris ülés 2007. augusztus 27. délután. Levezető elnök: Mezős Tamás - Esettanulmányok - Farkas Mária: A soproni zeneiskola

nyatos módon kapkodásra kényszerülve, mint a többi, azóta lefolytatott munkánk. Tehát itt tisztességesen lehetett dolgozni. Az önkormányzat pályázott a megvalósulás fedezetére. Ez megint egy lényeges lépés volt, mert tudta, hogy kb. mire kéri a pénzt, és amikor ezt megkapta, utána csinámattxink egy tisztességes engedélyezési tervet. Ennek megvolt a szükséges időtartama. Az engedélyezési terv és a pénz birtokában még volt mindig egy csomó bizonytalanság. A pályázatok, tehát a megvalósítás igényszintje általában úgy készül, hogy az épületek zömmel nincsenek megkutatva. Én még nem is találkoztam olyannal, aminél megtörtént volna a kutatás, de már hallottam ilyenről. Általában működő épületről van szó, mint a jelenlegi két másik munkánknál, ezért nem lehet lényegében hozzányúlni, legfeljebb néhány apró felszíni dologhoz, vagy már 20 éve üresen áll, mint a zeneiskola, és ezzel együtt nincsen megkutatva, ami teljesen érthető, mert nem lehet tudni, hogy ki, miből, mikor, hogyan kutassa meg és nem lehet egy szétvert házat otthagyni. Tehát logikus, hogy ez a lépés manapság már mindig később történik meg. Az épület konviktusnak, tehát bentlakásos nevelő-oktató létesítménynek készült az 1600-as évek közepén, ezért mondtam, hogy némileg hasonló funkció került bele. Eredeti formájában azonban csak 15-20 évig működött. Utána volt minden, főleg raktározási célokat töltött be és 20 húsz évig üresen állt. Az állagmegóvás nem volt tovább halaszdiató és új fedélszerkezetet, héjazatot, vakolatot meg külső nyílászárókat kapott az épület. Ez azért volt csak érdekes, mert innentől kezdve ez is adottságként jelent meg. Kibontódtak a későbbi befalazások, ami részben segítség, részben kötöttség volt. A következő lépés a kiviteli tervezés volt, amire itt szintén volt idő, ami máskor szintén ritkán fordul elő és csak a közbeszerzésre kellett előállítanunk a kiviteli tervet. Innentől kezdve jön be a kutatás hiányából fakadó, számomra mindig rendkívül nagy problémát okozó kérdés. Egy közbeszerzés jogi feltételrendszere ugyanis nem teszi lehetővé a kutatás hiányából fakadó bizonytalanságok kezelését. Ha nem tudom, hogy mi van az épületben, az nyilvánvalóan számtalan változást jelent, jelenthet a későbbiekben. Sok mindent tudtunk az épületről. Megpróbáltuk előre felmérni a kockázat nagyságát, például tudtuk, hogy konkrétan az épület déli oldalánál hol és milyen mélységben volt a talajunk. Ezen kívül is természetesen számtalan információt gyűjtöttünk már a pályázathoz és utána az engedélyezési tervhez is, amiből két alapvető dolog volt nagyon lényeges. Tudtuk, hogy az egykori nagy telek határait az akkori külső városfal jelentette, amely lefutott egészen a patakig. Az oktatási intézmény együttese három épületből állt, amelyből a nagy épület volt a konviktus épület, és volt egy kisebb saroképület, meg egy gazdasági épület is. A pályázati kiírásnál nyilvánvalóan fel kellett használni amennyit lehetett az épületállományból, ami egykorúnak tűnt, de a telek mára már tovább osztódott, tehát nem állt rendelkezésre. Ezen a telken kellett elhelyeznünk az új épületbe azokat a funkciókat, amiket nyilvánvalóan nem tudunk a meglévőkbe beletenni. Meglehetősen nagy program volt, amit még zsugorított méretben is csak úgy mdtunk elhelyezni, hogy gyakorlatilag a környező beépítéshez hasonló sűrűséget produkáltunk. A helyszínrajzon már jól érzékelhető, hogy a kert, ami ott még díszkertként szerepelt, az idő során felosztódott, tehát a