Ingatlanfejlesztés es műemlékvédelem (A 24. Országos Műemléki Konferencia Komárom, 2007)

Plenáris ülés 2007. augusztus 27. délután. Levezető elnök: Mezős Tamás - Esettanulmányok - Kruppa Gábor: Lakópalotából elit szálloda (Budapest, Gresham)

házban. Lehet, hogy nem mindenki a Gresham palotában akarna lakni, de azt mdni kell, hogy azok között a lakások között, amelyek ebben a házban voltak, volt olyan is, ami eredetileg 500 m

2-es volt. Tehát azért a belvárosban egy 500 m

2-es lakásra manapság nem túl nagy kereslet lenne. Az jó volt, hogy viszonylag kevés szerkezeti átalakítást kellett végezni az épületen, de azért természetesen a szálloda funkcionális igényeinek meg kellett felelni. Nagyon jó volt a felújításban, hogy a háznak egy nagyon erőteljes építészeti karaktere van, amit a beruházó is nagyra értékelt és emiatt fel sem merült az, hogy a történetileg értékes látványos tereket feldarabolnák. Ez nagy segítséget jelentett az épület felújításában. A belső felújításoknál a hihetetlenül gazdag motívumvilág és annak az átértelmezése a belsőépítészeket is segítette. A másik ilyen dolog, amiről még szívesen beszélnék az az, hogy a szokásokkal ellentétben, a beruházó itt egy saját tervezőcsapatot hozott össze, tehát nem egy tervezőirodát bízott meg, hanem egy saját tervezőcsapatot, amely amerikai, kanadai és magyar tervezőkből állt. Annak is megvoltak persze a saját személyes okai, hogy ezt így csinálta, de az eredmény, azt mondom, jó lett. Egy beruházóval általában a tervező nagyon ritkán van olyan személyes, bizalmas viszonyban, mint amibe itt lehetett kerülni. Ez veszélyes is lehet, mert az ember esetleg túlzottan azt az oldalt veszi figyelembe, vagy nem tud egyfajta semleges pozíciót betölteni. Én azonban azt tapasztaltam, hogy értelmes érvekkel nagyon sok mindenre rá lehet beszélni, és láttam azt is, hogy neki mi igazán fontos. Egy beruházónak azon túl, hogy egy működő szálloda legyen, azért valóban az a fontos, hogy a költségek ne haladjanak meg eg}' bizonyos mértéket, hogy az épület karbantartási, felújítási ciklusai és költségei ne legyenek horribilisek, így aztán elég sok mindenre megoldást lehetett találni. Az épület tervezésének vagy átalakításának a története még 1990-ban kezdődött, amikor először a HungarHotels tett le egy vételi ajánlatot az önkormányzatnak és akkor egy olyan megoldást terveztek, ami a főhomlokzat és az első utcai traktus kivételével az egész házat szétszedte volna. Ehhez képest nagyon érdekes, hogy az a felújítási program, amit összeálk'tottunk, több szállodai szobát eredményezett a meglévő alaprajz megtartásával, mint ez a korábbi elképzelés. Tehát ezt csak azért mondtam példaképpen, hogy lehet olyan megoldásokat találni, ami jó a beruházónak és a műemléképület szempontjából is nagyon jó. Az 1990-től 1999-ig tartó periódus - amikor engem megbíztak ezzel a munkával - lényegében pereskedéssel telt, mert az itt lévő lakók megfellebbezték az építési engedélyt, pedig a Műemlékvédelmi Hivatal már engedélyezte a szétbombázott verziót is. Tehát ezek után különösen nagy öröm volt mindenkinek, hogy nem az épül meg. A tízéves periódus azonban arra jó volt, hogy a szükséges kutatásokat és a feltárásokat elvégezzék. Én nem tartom kifejezetten elméleti embernek magam. A kutató és feltáró munkákat a Hild Alapítvány végezte el nagyon alaposan és a rendelkezésre álló idő függvényében tényleg nagyon részletesen, az összes fellelhető értéket katalogizálták. Az épület történetét dokumentálták és tulajdonképpen, ami az én dolgom volt ebben a projektben, az az, hogy ezeket a meglévő értékeket és a bekerülő új funkciót valahogyan összehangoljam. Annak idején, amikor a ház épült,