Ingatlanfejlesztés es műemlékvédelem (A 24. Országos Műemléki Konferencia Komárom, 2007)

Plenáris ülés 2007. auguztus 27. délelőtt. Levezető elnök: Varga Kálmán - Erő Zoltán –Varga István: Az épített örökség európai és magyarországi támogatási rendszere

helyreállítással, majd kisebb javításokkal, alkalmankénti nagy felújításokkal. Ezért ezeknek az épületeknek a jövője megnyugtató. így az ország többi (nem-állami) műemlék-tulajdonosának - önkormányzatoknak, egyházaknak, gazdasági és közhasznú társaságoknak, magánszemélyeknek - már csak egy kisebb, 2500 milliárd forint nagyságrendű épületállomány fenntartásáról kell gondoskodnia. Alapvetően kétféle feladat vár rájuk: mindenekelőtt el kell végezniük a leromlott épületállomány egyszeri felújítását - visszapótolni az előző korokban elmaradt felújítást-, mert az épületek jelentős része már a használhatóság minimális szintjét sem éri el. Ennek érdekében - tételezzük fel -, hogy egyszeri ráfordításként legalább az épület újraelőállítási költségének 40%-t kénytelenek mesteremberekre költeni. Azaz 1000 milliárd forintot! Beláthatjuk, hogy ez olyan jelentős összeg, hogy azt egy legalább tízéves vagy még hosszabb program keretében lehet csak megvalósítani, de ez akkor is - évi -100 milliárd forintos ráfordítást igényel! Másfelől a tulajdonosoknak szembe kell nézni azzal, hogy az épületek folyamatosan romlanak, s ez - mint minden épület esetében - évente az újraelőállítási érték 2%-nak megfelelő visszafordítást igényel. Történhet ez apránként, történhet ez rendszeres nagyobb felújítások keretében, de elfeledkezni nem szabad róla, mert akkor az épület állapota egy kritikus szint alá csökkenhet, ami műemlék esetében megengedhetetien. Ez viszont a fenti tulajdonosi körtől évi 50 milliárd forintos ráfordítást igényel (műemlék természetesen nem amortizálódhat le nullára). Elmondhatjuk tehát, hogy ebben a fiktív országban az elkövetkező tíz évben a „nem a központi költségvetés" - tehát nem az Állam - tulajdonában lévő műemlékek tulajdonosainak évi 150 milliárd forintot az épületállományra kellene fordítania. Ezt viszont az épületállomány önmaga nem minden esetben tudja kitermelni, a tulajdonosok más bevételei sem minden esetben tudják fedezni. Egy 1 milliárd forint értékű kastély esetében ez például egy egyszeri 400 millió forintos felújítási programot és folyamatos évi 20 millió forint felújítási alapképzést jelentene. Egy 100 millió forint értékű társasháznál ennek a tizedét. Ezt a tulajdonosok nem tudják, vagy (igazságtalannak érezve a terheket) nem akarják felvállalni. És ekkor a tulajdonosok - a műemlékvédelem nemes céljaihoz való „negatív álláspontjukkal" - az értékvédelmet, a közjót is veszélyeztetik. Az Állam tehát elhatározza, hogy - miközben saját tulajdonosi feladatait továbbra is mintaszerűen ellátja -, egyfajta támogatási rendszert dolgoz ki a nem-állami tulajdonosoknak, amire többféle lehetősége van. Milyen támogatási rendszerek működnek a világban? Melyek a legelőnyösebbek? Azokban az országokban, ahol a műemlékvédelem támogatásának hagyománya van, egyszerre párhuzamosan többféle támogatási rendszer és támogatási módszer létezik. Magyarországon is találunk többféle működő rendszert - például a kisebbnagyobb önkormányzatoknál -, de korábban az OMvH, majd a NKOM is működtetett önálló támogatási rendszert. Elöljáróban meg kell jegyezni, hogy az örökségvédelmi támogatások célja nyilvánvalóan az, hogy a legértékesebb történeti épületállomány tulajdonosai számára „pozitív chszlo^iminációt" biztosítson. Látni kell azonban, hogy mindazon