Ingatlanfejlesztés es műemlékvédelem (A 24. Országos Műemléki Konferencia Komárom, 2007)

Plenáris ülés 2007. auguztus 27. délelőtt. Levezető elnök: Varga Kálmán - Erő Zoltán –Varga István: Az épített örökség európai és magyarországi támogatási rendszere

Sok minden történt azóta. A közigazgatásból a piacra kerülve arra is rá kellett ébrednünk, hogy most már mi is, mint tervezők és szakértők, a műemlékvédelemre fordított támogatásokból élünk. Ugyanakkor az a pénz, amit más forrásból kapunk, az is a magyar műemlékvédelemre fordítódik. Például a Várbazár és a várlejtők hasznosítási projektjei jelentős részben a holland kormánynak az új magyar demokráciát segítő támogatásaiból készültek... Úgy hozta az élet, hogy Erő Zoltánnal (és a többi, e témakörben tevékenykedő barátunkkal, mint Dippong Magdolna, Bendi Lajos és mások) a műemlék-finanszírozásról immár húsz éve vitatkozunk, beszélgetünk, gondolkodunk - néha elméleti alapon, néha égetően konkrét helyzetekben. A támogatások rendszerében jelentős hangsúlyt kap a Nemzeti Kulturális Alap. Erő Zoltán az Aap Műemléki és Régészeti Kollégiumának elnöke állította össze az erre vonatkozó táblázatokat, összefoglalót, aki sajnos nem tud jelen lenni. Ezért dolgozatunkat én ismertetem. A magyarországi örökségvédelem támogatási rendszeréről beszélni nem hálás feladat, hiszen ez tulajdonképpen nincs, de szükségessége a jelenlévők szerint evidencia és hiánya stratégiai hiány, és a védettség köreinek bővülésével a kulturális örökségvédelem egyfajta morális adóssága ma is. Régóta tudjuk, - és ha nem jutna eszünkbe, a műemlékek tulajdonosai nap, mint nap figyelmeztetnek rá -, hogy a kötelezettségek mellé kedvezményeket illene adni. Való igaz: az egyes, kiemelt értékű épületek megőrzése a társadalom hosszú távú érdeke, ugyanakkor ennek különleges terhei a tulajdonosnál jelentkeznek. Ezért mindenképpen indokolt valamiféle kompenzációs rendszer működtetése. A gyakorlat is azt mutatja az egész világban, hogy közcélú források nélkül, csupán a tulajdonosok ráfordításaiból, a műemlék épületek saját gazdasági szerepéből nem várható azok állapotánakjavítása, de még szinten tartása sem. Tehát feltétienül szükség van valamilyen jelentékeny közcélú támogatási rendszerre, ha azt akarjuk, hogy a megőrzésre érdemesnek minősített épületállomány az elkövetkező évtizedek során ne tűnjön el, ne romoljon le a fenntarthatatianság szintjéig, sőt, állapota - ha lassan is de - javuljon. Átérezve a feladat jelentőségét, röviden tekintsük át az egyes támogatási lehetőségeket. És tekintsük át, hogy milyen eredményekkel működik ez a valóságban itt, Magyarországon, ma - a Nemzeti Kulturális Alap támogatási rendszerében. Milyen nagyságrendű a feladat? Bár Magyarország műemlékállományának építmény-adatairól nem rendelkezünk pontos felméréssel, egy fiktív számítással legalább a nagyságrendeket érzékeltetni lehet. Tételezzük fel, hogy egy fiktív ország 10 ezer műemlékének adagos újraelőállítási értéke 5000 milliárd forint. Vannak a csoportban természetesen sokkal nagyobb, 5-10 milliárd forint értékű objektumok, de vannak egészen egyszerű, 10-50 millió forint értékűek is. Azt mondhatjuk, hogy a műemlékállomány újraelőállítási értéke 5000 milliárd forint. (Természetesen az „újraelőállítás" kifejezés és az „örökségvédelem" egymástól távol eső fogalmak, de itt - a pénzügyi-gazdasági összemérhetőség miatt - ennek használata megkerülhetetien. ) Tételezzük fel, hogy ebben az országban a műemlékek fele állami tulajdonban van, és fenntartásukat az állam mintaszerű tulajdonosként a központi költségvetés keretéből különféle sorokon folyamatosan finanszírozza: szükség esetén kiemelt