Ingatlanfejlesztés es műemlékvédelem (A 24. Országos Műemléki Konferencia Komárom, 2007)

Plenáris ülés 2007. auguztus 27. délelőtt. Levezető elnök: Varga Kálmán - Maros Pál: ING székház az Andrássy úton

hogy egy nagyon komplex történeti negyeden belül nagyon gyakran mindenki csak egy részletet néz. Van egymás mellett három épület: egy üres telek, egy nem védett épület és egy műemlék. Mind a háromnál mások a fejlesztő lehetőségei. Az üres telken lefelé a földbe garázsokat építhet, felfelé ameddig akar, 2,40 m-es belmagassággal épületeket. Ez abszolút siker, én nem tudom, ki sem merem számolni, hogy hány százalékos haszon. A mellette lévő nem védett esetében, ha nem tudja megbundázni, hogy lebontsák, akkor nagy baj van, de azért mégis lehet sok mindent csinálni, bele lehet építeni, a belső traktust lebontani, ráépíteni, beépíteni a tetőt, aláépíteni talán nehezen. Még ez is viszonylag jó biznisz. Azonban a harmadik, a szerencséden műemlék, a maga kötöttségeivel, az gond . Egy dolog lenne borzasztó, ha valami olyat tudna adni hosszú távon, ami máshol nincs; nagy lakást megfelelő belmagassággal, elegánsát. Lehet, hogy hosszú távon még akár hasznot is hozna, de biztos, hogy nem rögtön, biztos, hogy nem annyit. Ha ezt a hármat külön kezeljük, a műemlék szempontjából a dolog el van bukva. Szándékosan nem hoztam elő, nagyon öreg és lerágott példa a Marais negyed Párizsban, ahol csináltak egy vegyes gazdasági társaságot, amelyben mindenki benne volt, és mind a három különböző problémát betették egy kalapba és a végén kijött egy adagos haszon, ami mindenkinek járt. Tudom, hogy leegyszerűsítés, de azt gondolom, hogy annyiból ez nagyon igaz, hogyha a fejlesztést meg a védelmet nem kapcsoljuk hozzá a szabályozási tervek kérdéseihez és egyebekhez és nem nagyobb, de legalább egy háztömb léptékben gondolkodunk, akkor csak idejutunk. Sajnos Figler Andrásnak igaza van abban, hogy ilyen szempontból az általam egyébként nagyon tisztelt önkormányzatok nehezebb partnerek, mint a magánfejlesztők, mert tényleg nehezebben hozzák meg a döntéseiket, ráadásul óriási bevételi kényszer van mögöttük és ami nekem a legjobban fáj, az az, hogy rövidtávon gondolkodnak általában, tisztelet a kivételnek. Egy-egy jól szituált fejlesztő, mondjuk egy nyugdíjintézet megengedheti magának, hogy hosszú távon gondolkodjék és hosszú távon már sokkal jobban érvényesülhetnek a mi gondolataink is. ELŐADÁSOK MAROS PÁL ING SZÉKHÁZ AZ ANDRÁSSY ÚTON Az Alföldi György által említett kártyajátékra szeretnék hivatkozni. Az ingatianfejlesztés egyik volt professzora ugyanis arra figyelmeztetett, hogy egy ingadanfejlesztőnek úgy kell tekintenie a projektjét, mint egy kártyajátékot az elejétől addig, ameddig el nem adja. Aminek az a lényege, hogy az ingatíanfejlesztő olyan kártyajátékot játszik, ahol a szabályok nincsenek meghatározva és állandóan új kártyát húz az ember. Állandóan változik a környezet, a gazdaság, az önkormányzat, a műemlék-