Ingatlanfejlesztés es műemlékvédelem (A 24. Országos Műemléki Konferencia Komárom, 2007)

Plenáris ülés 2007. auguztus 27. délelőtt. Levezető elnök: Varga Kálmán - Fejérdy Tamás: Ingatlanfejlesztés történeti környezetben – elvek és lehetőségek

azaz olyan helyzetbe, amelyben a műemlék jól beágyazódva — integrálódva, komoly, akár jelentős gazdasági fontossággal bíró szerepvállalásának ugyan eleget tesz, de végeredményében mintegy elhasználódik a folyamat, pontosabban a „működés" során. A másik oldalról a fejlesztés életképességét sem teszi lehetedenné a történeti kötöttségek egyoldalú érvényre juttatása. Kulcskérdés az idő és az időzítés! „Periculum in mora" = késlekedésben a veszély, tartja a latin közmondás, és ez az értékmegőrzés területére is igaz. Az értékelésnek, az értékek ismeretének és lehetőleg a védelemnek is meg kell előznie, mert meg kell alapoznia a fejlesztési gondolat, koncepció kialakítását. Menet közben „aláváltani" veszély az érték, veszteség a fejlesztés számára. „Vis maior" eseteknek kivételként (és tanulságként) csak ritkán szabad előfordulnia. Ettől nem függetlenül viszont azt is nagyon hangsúlyozni kell, hogy rövidtávú szempontoknak, a jelen és közeli jövő azonnali hasznának sem a múlt értékeit, sem a jövő lehetőségeit nem szabad feláldozni. Bár „semmi sem épült műemléknek", és ez a jelen és jövő alkotásaira is igaz marad, a ma alkotásaira úgy is kell gondolnunk, hog}' azok a jövő műemlékei lehetnek. Ebben a játéktérben az örökség a „hozomány", a fejlesztés a „hozzáadott érték", s a jövő örökségét a kettő már együtt alkotja. Bár mindez nem csak matematika, mégis igaz ez esetben is, ha negatív értéket adunk hozzá a létező pozitívhoz, a végösszeg csökken! Az örökségmegőrzés és a fejlesztések viszonyában érdemes lehet tanulmányozni az UNESCO Világörökségi, Listára, mintegy Noé bárkájába vett „génbank" helyszíneivel kapcsolatos, immár három évtizede gyülekező tanulságokat. Világörökségi helyszínnel foglalkozni egyszerre jelent sajátos kihívást és laboratóriumi lehetőségeket, ahol a többi összes örökségi elemre vonatkozóan is használható, hasznosítható eszközök is kifejleszthetők. A világörökségi lét, mint sajátos körülmény jelent kiemelkedő értéket, amely állandóan a világ szeme előtt, mintegy kirakatban van, és éppen az előző miatt jelent kiemelkedő felelősséget, viszont a legtöbb esetben az adagosnál több, koncentrált lehetőséget is. Mivel e helyszíneket bizony a koncentrált igénybevétel is jellemzi, kézenfekvő, hogy a kezelés/menedzselés széles körben adaptálható példáivá is válhatnak. Az örökség, legyen az akár világörökségképpen elismert, elsődlegesen mindig valaki, vagy valamely közösség öröksége (személy, család, nagycsalád - közösség, település - kisrégió, ország - régió - emberiség = világ) és különböző szinteken, mint örökség-tulajdonosok léphetnek fel. Az örökségi értékek felhasználásával létrejövő „üzletben", annak minőségében és fenntarthatóságában is érdekeltek és ezáltal valójában a befektető/fejlesztő/tulajdonos együttműködés megkerülhetetlen szereplői. A minduntalan és minden szempontból való visszacsatolás és visszacsatolhatóság, a fenntarthatóság lényeges feltétele az integrált védelem, amely a műemlékek védelmét, de attól el nem választhatóan minden érték védelmét, s ezáltal is, erre is építve, az élet minőségének megtartását, s lehetőleg az emelését is szolgálja. A világörökségi tapasztalatok alapján mindez részben igen komoly kihívásként is megfogalmazódik. A következő kérdésekre ki-ki maga válaszolhat. Jó-e az a tendencia, hogy egyre nagyobb területek válnak védetté, vagy éppen a világörökség részévé? Közösségeikkel és lakosaikkal együtt, akár azzal a - természetesen eltúlzott -