Az épített örökség szerepe a társadalmi-gazdasági fejlesztés folyamatában (A 23. Országos Műemléki Konferencia Balassagyarmat, 2005)

Esettanulmányok - Simon Mihály: Pályázatok –a fejlesztés új lehetőségei

SIMON MIHÁLY PÁLYÁZATOK - A FEJLESZTÉS ÚJ LEHETŐSÉGEI Kisközségünk Hollókő történelme, jelene és jövője megér egy alapos esettanulmányt. Esetünk ötvözi az általános és az egyedi, különleges, rendkívüli vonásokat. Altalános azért, mert XX. századi történelme során Hollókő bejárta azt az utat, amelyet sok száz magyar vidéki kistelepülés megtett. Ezek közül megemlítenék néhány nagy fordulatot anélkül, hogy a történelemre helyezném a hangsúlyt. A mezőgazdaságból élő, kisparaszti gazdálkodást folytató, néhány holdon gazdálkodó közösség volt az, amelyik a 30-as évek végén változás előtt állt. Akkor a nógrádi szénbányák megnyitásával a település társadalmában változások következtek be. A férfiak, a fiatalság nagy része a bányászatban talált munkát, többen elköltöztek a faluból, az iparosodás szele megérintette Hollókőt is. AII. világháború után a szocialista berendezkedés, a mezőgazdasági kollektivizálás pedig addigi létalapjától fosztotta meg a közösséget. Aztán 90-es években társközséggé fokozták le Hollókőt. A 90-es évek elején, a rendszerváltás után megszűnt a tsz. A felemásra sikeredett kárpótlási folyamat után a megszülető önkormányzati rendszerben új utakat, új fejlődési lehetőségeket kellett találni. Ez a folyamat általánosnak, tipikusnak tekinthető, ami rendkívüli, ami eltér és egészen más jegyeket mutat a többi száz vagy néhány száz magyarországi településtől, az Önöknek, műemléki szakembereknek köszönhető. Ez pedig nem más mint az, hogy a 60-as években nem tudtak megvalósulni egy drasztikus változásokat előidéző rendezési terv elképzelései. A mára már világörökségi, védett Ófalut teljesen el akarták takarítani és a falu egy részén buszmegállót akartak építeni, de az éles szemű, érzékeny műemlékvédelmi szakemberek ezt felismerték és megakadályozták. A rombolás helyett elkezdtek egy műemlékvédő, értékmentő folyamatot. Ezt nem kívánom különösebben taglalni, hiszen ismerik mindannyian azt a folyamatot, amelynek csúcspontja az 1987es világörökségi nevezés és a világörökségi listára kerülés. Az Országos Műemléki Felügyelőség Hollókő tekintetében egy nagyon összetett, komplex tevékenységet fejtett ki az alatt a néhány évtized alatt, amíg ott tevékenykedett. Régészeti, történelmi, néprajzi kutatás, feltárás, tervezés kivitelezés, stratégiai fejlesztés, minden a feladatkörébe tartozott és az intézményrendszere alkalmas volt ezen feladatok ellátására. Létrejött egy Hollókő fejlesztésével foglalkozó bizottság, amely mostani terminológiával élve egy ágazatközi, tárcaközi bizottság volt, amely együttműködött a koordináció, forrásfelkutatás, a menedzselés és az elakadt ügyek továbblendítésében egyaránt. A rendszerváltás ezt a folyamatot megakasztotta, a bizottság megszűnt, az Országos Műemléki Felügyelőség átalakult, jogutódja pedig egészen más feladat- és hatáskörrel rendelkezett. A korábbi gyámkodás, állami gondoskodás megszűnt Hollókő esetében. Ez tulajdonképpen egy nagy törés, egy fölülről vezérelt folyamat volt. Egy hosszú fejlődési folyamat után Hollókő önkormányzata és társadalma tulajdonképpen magára maradt egy bizonyos tekintetben kiforratlan önkormányzati rendszerben. Az a menedzselési felelősség ami azelőtt megvolt - amit addig szakemberek folytattak -