Az épített örökség szerepe a társadalmi-gazdasági fejlesztés folyamatában (A 23. Országos Műemléki Konferencia Balassagyarmat, 2005)

Plenáris ülés. Elnök: Fejérdy Tamás és Lombos István - Szegvári Péter: Az épített örökség szerepe a regionális és kistérségi fejlesztésekben

SZEGVÁRI PÉTER AZ ÉPÍTETT ÖRÖKSÉG SZEREPE A REGIONÁLIS ÉS KISTÉRSÉGI FEJLESZTÉSEKBEN A területfejlesztésről és az épített örökségről szeretnék megosztani Önökkel néhány gondolatot, különös tekintettel a II. Nemzeti Fejlesztési Tervre. A II. Nemzeti Fejlesztési Tervnek sok előkészítő dokumentuma van, többek között szakmai- társadalmi vitán van, a Halm Tamás által említett Országos Fejlesztéspolitikai Koncepció, és társadalmi vitán van ezzel párhuzamosan az Országos Területfejlesztési Koncepció is, becenevükön az OFK és az OTK, amely 2020-ig, 2030ig határozza meg az ország jövőképét, és erre épül az ún. II. Nemzeti Fejlesztési Terv. Majd erre épülnek jövőre a regionális tervek és azok a programok is, amelyek megvalósítják ezeket az elképzeléseket. Egyetértek Önökkel, amikor azt mondják, hogy az épített örökség védelmét meg kell fogalmazni nem csak a tervekben és programokban, nem csak a II. Nemzeti Fejlesztési Tervben, hanem már most az országos jövőképeket alakító koncepciókban is. A területpolitika kihívásai. 1996-ban az Országgyűlés elfogadta a területfejlesztésről és területrendezésről szóló törvényt, s abban előírta, hogy hosszú távú területfejlesztési koncepciókat kell az országgyűlés elé tárni, így 1998-ban el is készült egy területfejlesztési koncepció, az akkori OTK, de ennek érvényessége 2004-ben lejárt. Tehát egyszer van egy törvényi kötelezettségünk, hogy egy újat csináljunk, ugyanakkor, bár sokan nem vették észre, Európai Uniós tagállammá váltunk, és ez természetesen azt is jelenti, hogy bizonyos területeken, pl. a regionális politika területén (nem tévesztendő össze a vidékfejlesztéssel és más műszavakkal), kötődünk az európai regionális politikához. Ilyen módon a strukturális kohéziós politika nagyon is áthatja a magyar területpolitika dimenzióit. De nem csak elszenvedői, hanem alakítói is vagyunk ezeknek a közösségi politikáknak oly módon, hogy pl. meghatározhatjuk, hogy az európai regionális és kohéziós politika törődjön-e az értékvédelemmel, vagy sem. Mi egyébként úgy tartjuk, hogy igen, az EU regionális politikájában ma nem feltétlenül csak az a szó szerepel hívószóként, hogy felzárkóztatás, hanem a versenyképesség is, és ebben olyan fogalmak jelennek meg, mint pl. a területi attraktivitás, amibe óhatatlanul bele tartozik pl. az épített környezet óvása és védelme, valamint a városrehabilitációs kérdések is. Hiszen nem lehet regionális versenyképességről beszélni a városok és települések attraktivitása nélkül. Nagy bánatunk, hogy a területfejlesztési törvény nem foglakozik a településfejlesztéssel, pedig erre láthatóan szükség lenne. Növekvő igény van a partnerségre és a regionalizmusra. Bizonyos regionális fejlesztéseket és térségfejlesztéseket nem kell és nem is lehet központi szinten menedzselni. Új eleme lesz a területfejlesztési koncepciónak az is, hogy ebben a helyi adottságokat figyelembe véve most már regionális jövőképek, regionális célkitűzések is megjelennek. Vagyis legfőbb partnereink a régiók és a régiókban szereplő kistérségek, a települések, a civil szervezetek és a vállalkozók. Persze ha már készítünk egy ilyen dokumentumot, akkor érdemes arra is figyelnünk, hogy milyen forrásból.