Az épített örökség szerepe a társadalmi-gazdasági fejlesztés folyamatában (A 23. Országos Műemléki Konferencia Balassagyarmat, 2005)

Plenáris ülés. Elnök: Fejérdy Tamás és Lombos István - Szegvári Péter: Az épített örökség szerepe a regionális és kistérségi fejlesztésekben

Önök is utaltak a forrásokra, hiszen nincsenek fejlesztések források nélkül. Az Országos Területfejlesztési Koncepcióban lesz kifejtve, hogy a II. Nemzeti Fejlesztési Tervben hogyan lehet majd csoportosítani és felhasználni a strukturális politika eszközeit, forrásait a mi céljainkra is. Honlapunkon is hozzáférhető az a kb. 500 oldalas dokumentum, ami egyrészt jelentés arról, hogy mi történt 1998 óta, ment-e az Országos Területfejlesztési Koncepcióval a világ előbbre, vagy sem. Sajnos azt kell mondjam, hogy bizonyos tekintetben nem, sőt rosszabb lett a helyzet, pl. a területi különbségek nem csökkentek, hanem nőttek és ez nyilván új kihívásokat is jelent. A másik nagyon izgalmas összegzés arról szól, hogy hogyan halad a világ, milyen tendenciák láthatók a világban a területi folyamatokat illetően Ezt a két dokumentumot a 150 oldalas koncepcióval együtt egyébként társadalmi vitára bocsátottuk. Letölthető és CD formában is hozzáférhető, tehát ha valakit érdekel, nagyszerű ábrákat és nagyszerű hivatkozásokat talál arra, hogy alátámassza saját koncepcióját, nyugodtan fordulhat ezekhez az anyagokhoz, mi is ezt tettük. Tehát jelenleg van egy jelentésünk, amire már utaltam, van egy első koncepciónk és az új koncepció szakmai-társadalmi egyeztetését is elkezdtük. Csak megjegyzem, hogy 300 fórumot tartottunk az OTK-ról és nagyon hasznos, nem formális észrevételek jöttek a Tudományos Akadémiától, a helyi civil szervezeteken át számos helyről olyan elemekre is, amelyekre majd utalok. Ezeket az elemeket a CD még nem feltétlenül tartalmazza, de beépítettük az elképzelésünkbe. Mit szeretnénk? Azt, hogy a jövőben Magyarországon egy kiegyensúlyozott, és fenntartható területi fejlődés alakuljon ki. Nos a kiegyensúlyozottságra utalva, azt szeretném mondani, hogyha minden úgy maradna, ahogy az most zajlik Európában, akkor az OICD vizsgálata szerint 2020-ra nagy valószínűséggel a Pentagon városok (London, Párizs, München, Milánó és Hamburg) maradnának a növekedési pólusok. Ha Magyarországot nézzük, akkor azt látjuk, hogy a közép-magyarországi régió növekedése nagyon kiemelkedik nem csak Magyarország, hanem középkelet-európai viszonylatban is. A többi régiónk azonban nem mutat ilyen növekedést. Márpedig mi azt szeretnénk, ha a kiegyensúlyozott területfejlesztés eredményeképpen ez a dolog megváltozna, mégpedig úgy, hogy az európai növekedési pólusok között Budapest és térsége is megjelenne. Másrészt pedig azt is szeretnénk, hogy Magyarország egypólusú ország helyett többpólusú, policentrikus ország lenne, amelyben a többi régió is versenyképessé tudna válni az európai régiókkal szemben. Nyilvánvaló, hogy a versenyképesség mellett törődnünk kell a jelentős regionális különbségekkel. Utaltam rá, hogy korábban, 1998-ban, amikor az első koncepció készült, akkor 1,8 tizedes különbségeket mutatott a jövedelemtermelő képesség a régiók között. Ma két és félszer akkora különbségeket találunk a közép-magyarországi és pl. az észak-magyarországi térségek között. Ez azt jelenti, hogy ezzel is törődnünk kell, vagyis a térségi felzárkóztatás, az esélyteremtés célja egy kiegyensúlyozottabb, fenntartható fejlődés megteremtése. Ha a regionális szint alá megyünk, akkor még inkább kiugranak a különbségek. Szándékosan választottam a kistérségek összefüggését, mert a jövőbeni területpolitika elsősorban a régiókat és a kistérségeket fogja fejlesztési szempontból favorizálni és összefogni. A nagy regionális összefüggések mellett még a viszonylag fejlettebb régiókban is találunk