Az épített örökség szerepe a társadalmi-gazdasági fejlesztés folyamatában (A 23. Országos Műemléki Konferencia Balassagyarmat, 2005)

Esettanulmányok - Varga István: A komáromi erődök műemlék-fejlesztési projektjei

legnagyobb alapító-létszámú közhasznú társaság, hasonló szervezetek általában egy-egy minisztérium vagy egy önkormányzat alapításban jönnek létre). Szakmai és társadalmi viták nyomán végül is általánosan elfogadottá vált a tanulmányban megjelölt cél, hogy egy komplex, (tehát sok fejlesztési elemből álló), Európa-regionális (tehát a Duna-menti nagy régiós vonzerőt jelentő), hoszszú távon önfenntartó kulturális-idegenforgalmi intézményt kell létrehozni, mely kiépülését követően - újszerű közszolgálati és idegenforgalmi vállalkozások egységeként, tulajdonképpen egy holdingként működik. A közhasznú társaság, amely kezdetben projektmenedzseri feladatokat, később bonyolító, ill. beruházó, végül üzemeltető feladatokat lát el., hosszú távon fenntartja a Hadkultúra Központ kulturális-idegenforgalmi kvázi-intézményt. E nagyvonalú elképzelések alapja elsősorban az volt, hogy először is az autentikus egyedi, valóban univerzális értéket mutatjuk be (mint a hadi építészet kiemelkedő példáját,, a monarchia birodalmához tartozó legépebb erődöt). Bármit is alakítunk ki benne, mindig maga a műemlék lesz a fő vonzerő. De ez csak akkor működik, ha kiépül egy korszerű kulturális és (!) idegenforgalmi szolgáltató-rendszer, ez esetben ideértve egyes múzeumokat, vagy muzeális jellegű gyűjteményeket is. A kultúra megjelenési formái és, ezzel párhuzamosan, a kultúra-fogyasztási szokások is gyökeresen átalakulóban vannak. Sokat vitatkozunk-beszélgetünk intézményvezetői és nemzetközi szakmai körökben a várható trendekről. (Mindenkinek a figyelmébe ajánlom, például, Csányi Vilmos, Pléh Csaba, Jelenics István, Fehér Márta és Hankiss Elemér beszélgetéséből készült „Az ember és az antilop" c. könyvet, amely kiválóan foglalja össze a legutolsó posztmodern gondolatokat a kultúráról és a fejlődésről, valamint arról, hogy ha a környezettudatos viselkedés, társadalmi változások nem következnek be, akkor mi következik). Végül is a kultúra-fogyasztási szokásaink is az egyéb javak fogyasztásához hasonlóan alakulnak, ennek megfelelően, amit itt kialakul, az egy „kultúr-pláza"... Ez itt azt jelenti, hogy a Hadkultúra Központ sok vonzerő-elemből áll össze, széles választékot kínál és ezáltal idevonzza, kiszolgálja, szoktatja, neveli a közönséget. Másképp fogalmazva: azt akarjuk, hogy ahogyan kialakult „a Völgy" vagy „a Sziget" kulturális helyszínek vonzereje, úgy kellene, hogy „az Erődök" is egy köztudatba épült fogalommá váljon - elképzeléseim szerint azzal a különbséggel, hogy amíg az előbbiek csak egy szűk idősávban működnek és tulajdonképpen egy-egy tematikus fesztivált takarnak, addig „az Erőd" egy évben legalább 10 hónapon át „szolgáltat" kultúrát. A Monostori erőd esetében az említett fejlesztési koncepció a tervezést és a megvalósítást is jól elkülönülő modulokra bontotta. Három különböző típusú modul van: a „hardver" az, ami térben jól meghatározható, körülhatárolható (múzeumok, látogatóközpont, ifjúsági szállók, kemping, kikötő, parkoló, kalandbástya, kultúr-bástya, stb.). Erre épülhet az „erőd-szoftver", mint a rendezvények, táborok, konferenciák sorozata, melyek egész évben élettel töltik fel az „erődhardvert", (általában havonta egy nagyobb rendezvény van melyhez egy idősávban több kisebb rendezvény csatlakozik). Harmadik modul-csoportot „az áram"-nak nevezhetjük, ez az alap-infrastruktúra, melynek kiépítése az egyik legnehezebb