Az épített örökség szerepe a társadalmi-gazdasági fejlesztés folyamatában (A 23. Országos Műemléki Konferencia Balassagyarmat, 2005)

Esettanulmányok - Varga István: A komáromi erődök műemlék-fejlesztési projektjei

feladat, mert erre soha nincs forrás, ez az, amit mindig valahogy ki kell találni, pótolni, felosztani a „hardver" és a „szoftver" között. A tervezési időszakot követően végül egy 15 milliárdos forrásigényű, 15 év alatt megvalósítható projekt alakult ki. Forrásainak kb. egyharmada közvetlenül közforrásból (állami-önkormányzati támogatásokkal), egy harmada ún. vegyes forrásokkal valósítható meg (ez az, amit PPP-nek szoktak mondani, pl. a kikötő kb. 100 milliós beruházás, melyhez a közhasznú társaság használati jogok átadásával, kb. 2 millió Ft saját forrással és 8 MFt pályázaton nyert forrással járult hozzá) és kb. egyharmada lehet tisztán vállalkozói tőke (pl. jelenleg készítjük a kemping és egy szálló kialakításának meghirdetését; mivel elértük az évi 100 000 látogatószámot és az évi 20%-os a növekedést, az ingatlanfejlesztők érdeklődése megindult). „Kultúr-pláza", „memória-palota", „élmény-helyszín", „játék-tér" - tudatosan használjuk az újszerű, posztmodern fogalmakat, hangsúlyozva ezzel az újszerű, interaktív és gyakran vegyes megoldásokat. Az erőd „memória-palota" projektjéhez - a Kenyér-múzuem, a Logisztikai múzeum, az Ágyú-múzeum az Dunai Aranymosás Múzeuma, továbbá más gyűjtemények, állandó kiállítások mellett - számos működő(képes) történeti eszköz, kültéri kiállítási tárgy, dátumhoz kötődő esemény és informatív kiadvány is kapcsolódik; az ARTFORT kiállítás-sorozat keretében a művészek adományaiból épül fel az „Erőd-galéria", „A költészet fala" új irodalmi-vizuális installáció pedig lassan a helyi irodalmi rendezvények bázisává válik... Egyedi kulturális projektek, „objektek" is erősítik a kulturális vonzerőt: pl. az ún. „Szalag-projekt" a Világ Olvasóinak Nemzetközi Találkozója alkalmával egy 2 km-es textilre írt novellával fűzi be az épületegyüttest, az európai csatlakozásunknak emléket állító „Európa-kapu" szobor egyben a LitRaCon „üvegbeton" új magyar találmány első világpremierje is. Ezek a sajátos vonzerők jól egészítik ki az erőd autentikus műemléki értékeit és úgy kötik le a közönséget, hogy nem kívánnak üzemeltetőt, nem vonnak el további forrásokat. (Azért nincs vendégcsalogató „huszárbandérium", mert az folyamatosan nagyon sok pénzbe kerülne). Az „élményhelyszín" fogalomkör alapvetően a nagyobb rendezvényeket jelenti. Ma mindent fesztiválnak neveznek, ami 12 óránál tovább tart, de a tömegeket vonzó nagyrendezvények köré egy egész szubkultúrát kell szervezni. Például a csata-rekonstrukció, az erre épülő lovas-tábor az egész lovas társadalmat megszólítja, a Médiawave Majális a dzsessz és a népzene barátait, de változatosságával egy kis zenekultúra-kört alkot,... Az amerikai autós találkozó 30.000 embert vonz az erődbe - és egyben bebizonyítja, hogy amíg a katedrálisok és a kastélyok rohamosan pusztulnak a látogatóáradat miatt (ld. Máltai Deklaráció), addig az erődök esetében minél többen vannak benne, annál jobban „néz ki" - és nem szenved kárt a növekvő látogató-forgalomtól, tehát az erőd a tömegturizmusnak kifejezetten alkalmas ritka műemlékcsoport. A „játéktér" jeleníti meg a sportok vonzerőcsoportját. Itt is érvényesülnek az erődök különleges adottságai: talán a legizgalmasabb esemény volt az a tájfutó verseny, mely a kazamatákon keresztül is vezetett és felejthetetlen élményt jelentett a mezőkhöz-erdőkhöz szokott versenyzőknek és közönségnek egyaránt... De