Az épített örökség szerepe a társadalmi-gazdasági fejlesztés folyamatában (A 23. Országos Műemléki Konferencia Balassagyarmat, 2005)

Plenáris ülés. Elnök: Tardy János - Fáy Dániel: Az épített örökség, mint turisztikai vonzerő és potenciál

fontosabbnak azt tartom, hogy a turista találjon programot. Az épített környezet program nélkül üres ház, üres kastély, vagy vár, tehát a programot nem lehet nélkülözni. A programokat az ott élő lakosság, az ott élő emberek tudják nyújtani, akik hajlandók megmozdulni, akik hajlandók a hagyományaikat őrizni és bemutatni. A mi településünkön 1980-as évek elejétől rendezünk nemzetiségi napokat. A település fele arányban szlovák nemzetiségű. A XVII. században telepítettek be szlovákokat és tulajdonképpen ezt a kultúrát ma is tudják őrizni. Hála istennek ennek köszönhető az, hogy az iskolánkban még a mai napig is van nemzetiségi oktatás. Amikor én Terénybe kerültem akkor hat gyerek járt szlovák iskolába, most szeptemberben 18 gyerek fogja megkezdeni a tanulást. Én annak nagyon örülök, hogy akkor még hat gyerekkel is hajlandók voltak fenntartani az iskolát. A változás részben ennek a hagyományőrzésnek is köszönhető. Elkezdtek pestről leköltözni az emberek. Nem csak én költöztem oda 5 gyerekkel, hanem jött egy orvos házaspár, a napokban várják az ötödik, hatodik gyereket egy ikerpárt és ezen kívül jött egy 7 gyerekes család, tehát olyan nagy családok érkeznek a településre, akik gyerekeket hoznak akik elkezdik megtanulni a helyi énekeket és az iskola ebben óriási szerepet tölt be. Nálunk a szlovák oktatáson kívül minden gyerek jár hittanra, és természetesen a hagyományőrzés is benne van a tanrendben. Ha megszűnne az iskola, azzal elveszítenék az identitásukat. Azért beszéltem ennyit erről, mert az iskola az a műhely, amely a programokat elő tudja készíteni, amely alkatilag ráneveli a gyereket arra, hogy például turisztikai attrakcióként mutassák meg a viseletet. Akik jártak Bujákon, láthatták a bujáki fordított sztriptizt, ahol a pendelytől a felöltözésig megmutatták a szoknyákat és a végén a főkötőt is. Most a nemzetiségi napok és a terényi színháznapok végén volt egy program, ahol népviseleti bemutatót is tartottunk és kéthetes szervezéssel a település XIX. század végétől az 50-es évek elejéig egy komplett divatbemutatót tudott előkapni a ládákból. Ez azért is fontos, mert a nemzetiségi nap programja évenkénti fellépési lehetőség, van alkalom, hogy betanuljanak a gyerekek, illetve az idősek. így egyrészt megőrizték a viseletüket, nem adogatták el a turistáknak, másrészt ma már felmerül hála istennek az eredeti anyagokból történő újra előállítás is, és a tudáskincs még megvan helyben. Ez nagyon fontos, mert csak így tudnak a településre érkező turistáknak olyan hiteles programot nyújtani, ami a terényiekbe gyerekkortól beléjük nevelődik. Vissza szeretnék térni az eredeti témához, az épített örökséghez. Akik most jártak a szőlősoron, láthatták azt a parasztházat, aminek az ablakát kicserélték. Ebben a házban egy kétgyermekes, naponta dolgozni járó ember neveli a családját és úgy gondolta, hogy nem fogja a fűtésre adni a pénzt, hanem kicseréli az ablakot. Ez sajnos természetes, hogyha nem tudunk egy háromszor annyiba kerülő ablak mellé odatenni egy kis pénzt. Megmondom őszintén, hogy fontosabb nekem az ott élő személy, aki a gyerekeket neveli, mint a szőlősor képe, amiben egyébként tényleg zavaró az új ablak, de nekem fontosabb, aki benne lakik. Ezért lényeges, hogy megtaláljuk a régi épületek megfelelő funkcióit. Sok probléma van. A vertfalú épületeket le kell dönteni. Van olyan, amelyiknek a teteje dőlt össze, és aztán szép lassan lebontogatták a gazdáik. Ezek az értékvesztések napjainkban is zajlanak.