Az épített örökség szerepe a társadalmi-gazdasági fejlesztés folyamatában (A 23. Országos Műemléki Konferencia Balassagyarmat, 2005)

Plenáris ülés. Elnök: Tardy János - Fáy Dániel: Az épített örökség, mint turisztikai vonzerő és potenciál

egészen az önkormányzatokig, gazdálkodókig, magántulajdonosokig, a partnerség erősítésével is, még szebbé, még vonzóbbá és értékesebbé tehetik örökségünket annak érdekében, hogy még több mindent tudjunk örökül hagyni az utánunk következő nemzedékeknek. FÁY DÁNIEL AZ ÉPÍTETT ÖRÖKSÉG, MINT TURISZTIKAI VONZERŐ ÉS POTENCIÁL Mi elsősorban az épületek felmérésével, inventarizálásával foglalkoztunk. Én testközelből ismerem a régi szerkezeteket. Amikor Terénybe kerültem az fogott meg, hogy van egy olyan utca (a tanulmányúton résztvevők jártak is ott), ahol egy házsor megmaradt a 20-as évek közepéről. Ennek okaira majd visszatérek. Most azonban egy olyan turisztikai termékről szeretnék beszélni, ami a Heves és Nógrád megyei összefogás első lépése. Ez a Palóc út, mint turisztikai termék, de ahhoz hogy ide eljussunk, először szeretném bemutatni Terény község értékeit. Terény ugyanis, akárcsak Hollókő, a paraszti értékek gyűjtőhelye, nem mintha a kettő egy napon lenne említhető. Terény turisztikai vonzereje Hollókő nélkül jóval kisebb lenne. Számomra nagyon nagy öröm, hogy Terény most már fel van fedezve. Ha Hollókőn nem tudnak szálláshelyet adni, ha nem tudnak elegendő programot biztosítani, ha nincs elég program ahhoz, hogy egy hetet ott eltöltsön a turista, akkor ugyanez elmondható bármelyik településről a környéken. Terény adottsága, hogy nagyon távol van a városoktól, 20-22 km-re van Balassagyarmattól és a környező falvak hasonló helyzete miatt elindult egy összefogás, amelynek keretében 14 település együttműködésére került sor.. Elkezdtünk egymás programjaira járni és kialakult egyfajta együttműködés, a 14 település megalakította a Cserfa Egyesületet és tulajdonképpen most kezdjük tapasztalni azt, hogy micsoda nagy értékek vannak a szomszéd faluban és kezdjük megtalálni az együttműködés lehetőségeit Hollókővel is. Egy-egy kirándulás vagy találkozó során derült ki számomra, hogy ahol naponta több busznyi turista is megjelenik, az milyen problémát jelent. Hollókőnek az a legnagyobb problémája, hogy tulajdonképpen az egyik komoly bevételt, a szállásból származó bevételi lehetőséget nem tudják realizálni, mert csak nagyon rövid ideig jelennek meg a turisták. Egy nagyon érdekes dolog azonban ott jól működik. Többen voltak náluk ebéden, és azt tapasztalták, hogy a kiszolgálás személyes volt. A hollókőiek kitalálták, hogyha megérkezik egy busz, mondjuk 40 fővel, akkor azt a negyven embert négy családnál helyezik el. Mind a négy családnál ugyanaz az ebéd van. Van egy szerdai, egy csütörtöki menü, ugyanazt az ebédet főzik és amelyik családok étkeztetést vállalnak, azok a saját házukban fogadnak 10-10 embert, és ez kiválóan működik Hollókőn. Ahhoz, hogy én az örökség és a turisztika a kapcsolatát feszegessem, a turisztikai igényekből kell, hogy kiinduljak. Maga az épített környezet nekem ugyan nagyon fontos, de a turista szemével kell, hogy megnézzem ezt a kérdést. Ezért tehát a leg-