Az épített örökség szerepe a társadalmi-gazdasági fejlesztés folyamatában (A 23. Országos Műemléki Konferencia Balassagyarmat, 2005)

Plenáris ülés. Elnök: Tardy János - Füri András: Az épített és természeti örökség közös fejlesztése

mészetvédelmi terület, a tájvédelmi körzet, a nemzeti park stb. Inkább egy aktuális témát hoznék elő, ez pedig a 314/2004. számú kormányrendelet. Ez a jogszabály 2005. január 1-től hatályos és a természetvédelem átszervezéséről szól. A természetvédelmi szervezet, ami eddig szakahatóság is volt január 1-től már nem lát el ilyen feladatokat, csupán természetvédelmi kezelői kötelezettségei vannak. A szakhatósági feladatokat a Környezetvédelmi- és Vízügyi Felügyelőségek látják el. A kormányrendeletben benne van az is, hogy szükség esetén a nemzeti parkok igazgatóságaitól, szakértői véleményt kell kérni bizonyos döntések alátámasztásához. Ez jelen pillanatban így folyik, de mihelyt ott is kialakulnak a szervezeti és személyi feltételek, elképzelhető, hogy akkor már ez a fajta segítség sem lesz szükséges. A jogszabályban rögzített szervezeti változásokról most többet nem szólnék, de megemlítem, hogy a jogszabályban két olyan mozzanat van, amely azt hiszem, hogy együttműködésünket és a természeti, valamint az épített örökség együttes fejlesztését nagyon jól tudja segíteni. Ezek közül az egyik az őrzési feladat ellátása, a másik pedig tulajdonképpen egy később megjelenő rendeletre utal. Erről a külön jogszabályról ugyan még nem sokat tudunk, nyilván ha megteremtik a kereteit, a későbbiekben kerülnek kidolgozásra. És ha már a jogszabályi vagy jogalkotási háttérről beszélünk, akkor engedjék meg, hogy arra is felhívjam a figyelmet, hogy a védetté nyilvánító rendeletekben is nagyon sok esetben nagyon konkrétan megjelenik az épített és a természeti örökség együttes védelme. A mi működési területünkről véve a példát, létesítésének hamarosan 30 éves évfordulóját ünneplő Ocsai Tájvédelmi Körzet védetté nyilvánításában egészen konkrétan megjelenik, hogy a tájvédelmi körzetnél melyek az értékek, másrészt, hogy ezeknek mit kell szolgálni. A régebbi védetté nyilvánítások részletesebbek voltak, de a lényeg jelenleg is az, hogy a védetté nyilvánítás olyan aktus, amelyben az érték szerepel akár tájvédelmi körzet, akár nemzeti park, akár természetvédelmi terület, vagy természeti emlék védelméről van szó. Ha a természetvédelem által is védett kultúrtörténeti értékek csoportosítását némileg önkényesen a természetvédelem szempontjából próbálom nyomon követni, akkor az első kettő talán átfedésben is van, de úgy gondolom, hogy a műemléki környezet a kastélyokkal, kertekkel illetve a régészeti környezet a várakkal és különféle objektumokkal mégiscsak elkülöníthető. A következő két csoport pedig a gazdálkodástörténeti szempontból jelentős építmények, mint például a hortobágyi pásztor építmények és az egyebek, mint a Ráckeve határában lévő Pusztatemplom, ami egy dombon álló műrom, vagy a pusztavacsi jeltorony is, ma már az épített táj és a természetvédelmi terület része. Ezen értékek védettsége nyilván akkor a legjobb, a legbiztosabb, ha az első kategóriába tartozik mindegyik, hiszen ez tényleg egy biztos alap a jövő szempontjából. Nyilvánvaló, hogy egy településen lévő műemléki vagy régészeti védettségű terület, amely a település külterületén lévő védett területtel nem érintkezik fizikailag, mégis fontos egységet alkot. Ezek együttes vizsgálata és fejlesztése különösen fontos. A két középső kategóriánál van egyfajta átjárhatóság, tehát lehetnek a műemlékvédelmi szakemberekkel közös feladataink is mind a feltárásban, mind a terve-