Az épített örökség szerepe a társadalmi-gazdasági fejlesztés folyamatában (A 23. Országos Műemléki Konferencia Balassagyarmat, 2005)

Plenáris ülés. Elnök: Tardy János - Füri András: Az épített és természeti örökség közös fejlesztése

Ettől függetlenül nyitottak vagyunk további együttgondolkodásra és nem zárjuk eleve ki azt, hogy a jövőben valami hasonló térségi övezet jelenjen meg a területrendezési tervekben, de ehhez további szakmai elemző munka szükséges. Például érdemes a „történeti táj" fogalmát ebből a szempontból megvizsgálni, mert a kulturális örökség védelméről szóló 2001. évi LXIV törvény úgy fogalmaz, hogy „történeti tájként kell műemléki védelemben részesíteni az ember és természet együttes munkájának eredményeként létrejött, kulturális szempontból jelentős, egységes, topográfiailag körülhatárolható részlegesen beépített területet." Ha ez a „történeti táj" nagyobb méretű, vagy több település igazgatási területén átnyúlik (ami valószínű) akkor ennek egységes szemléletű tervezését és szabályozását már nem lehet egymástól függetlenül készülő településrendezési tervekben biztosítani, itt már a területrendezési tervek által képviselt térségi szemléletre is szükség lehet. Az elmondottak alapján úgy gondolom, hogy az épített örökség védelmének és hasznosításának szempontjai megfelelő súllyal vannak figyelembe véve az Országos Területfejlesztési Koncepció és az Országos Fejlesztéspolitikai Koncepció dokumentumaiban. Mindkét koncepció meghatározó elvként kezeli a fenntartható fejlődéssel összefüggő elvárásokat, ezzel biztosítva a fejlesztések környezeti-, társadalmi- és gazdasági szempontoknak való egyidejű megfeleltetését. Szemléleti problémákat sem látok, olyat, amely a jövőre nézve akadályozná az épített örökség szakszerű védelmét, vagy éppen az általa nyújtott lehetőségek kiaknázását. A fejlesztések tehát hosszú távon is tekintettel lesznek az épített környezet és kulturális örökség megóvására, gazdaságilag fenntartható módon történő hasznosítására. Hasonló a helyzet a rendezés vonatkozásában is. A településrendezési tervekben a maximális mértékben megjelenik az épített örökség védelme és hasznosítása. A magyarországi szakmai gyakorlatban viszonylag új, és más méretarányt képviselő területrendezési tervek esetében pedig a további szakmai együttműködés fogja kialakítani azt a megoldást, amely térségi szinten is képes megjeleníti épített örökségünk védelmének szempontjait. FÜRI ANDRÁS AZ ÉPÍTETT ÉS A TERMÉSZETI ÖRÖKSÉG KÖZÖS FEJLESZTÉSE A Duna-Ipoly Nemzeti Park mellett 8 tájvédelmi körzet és 30 természetvédelmi terület kezelését végezzük Pest, Fejér, Esztergom és Nógrád megye egy kis részén. Amikor az előadásra készültem, rájöttem, hogy ami a nemzeti parkot illeti, ez a téma, mármint a természet- és az örökségvédelem kapcsolata, tényleg testhez álló. A nyolc tájvédelmi körzetből talán kettőt találtam, ahol direkt módon talán nem, de indirekt módon ott is bele lehet érteni a kapcsolatot. A 30 természetvédelmi területnek pedig csaknem a fele olyan, ahol szintén kapcsolatba hozható a két terület - a természet és az örökség védelme. Azt mondhatjuk, hogy az