Az épített örökség szerepe a társadalmi-gazdasági fejlesztés folyamatában (A 23. Országos Műemléki Konferencia Balassagyarmat, 2005)

Plenáris ülés. Elnök: Tardy János - Tompai Géza: Az épített örökség szerepe és lehetőségei a településfejlesztésben és -rendezésben

Az 1/2003. (IX. 9.) TNM rendelet törölte a fenti övezetet a tartalmi követelményekből. Mi ennek a magyarázata? Az, hogy időközben elkészült és a 2003. évi XXVI. törvénnyel elfogadásra került az Országos Területrendezési Terv. Az országos terv meghatározta az ország távlati térszerkezetét és övezeteit, ezen kívül meghatározta azon övezeteket és a hozzájuk tartozó előírásokat, amelyeket a megyei területrendezési tervben használni lehet. Ez utóbbira alkotmányossági okokból volt szükség, mert az Alkotmánybíróság egy korábbi határozatában úgy ítélte meg, hogy a megyei önkormányzat nem kaphat szabad kezet annak meghatározásában, hogy a megyei területrendezési tervben milyen övezeteket alkalmaz és azokhoz milyen előírásokat rendel. A rendezési tervek hierarchiája miatt a megyei területrendezési tervben foglaltak kötelező érvényűek a településrendezési tervek számára (ezt az Alkotmánybíróság egyébként nem kifogásolta). A megyei önkormányzat ugyanakkor mellérendelt pozícióban van egy települési önkormányzathoz képest. Ebben a pozícióban csak olyan megyei területrendezési tervet készíthet és hagyhat jóvá - mondta az Alkotmánybíróság -, amelyiknek elkészítésére a tartalmi követelmények szempontjából őt törvény - jelen esetben az Országos Területrendezési Terv elfogadásáról szóló törvény - felhatalmazza. Az Országos Területrendezési Tervről szóló törvény korábbi egyeztetési anyagai és tervezete eredetileg tartalmazta mind országos, mind megyei szinten a kulturális örökség szempontjából kiemelt térség övezetét. A hozzá tartozó előírás lényege szerint az övezetben a kulturális örökségvédelmi, valamint a természet- és tájvédelmi hatóságot az engedélyezési eljárásba szakhatóságként kell bevonni közlekedési vonalas infrastruktúra céljára a közlekedési terület kialakításához, logisztikai központ és bevásárlóközpont telepítéséhez, az erdő művelési ágának megváltoztatásához vagy erdőtelepítéshez, jelentős magasságú építmény (torony, siló, tartály, technológiai rendszer) létesítéséhez, beépítésre nem szánt területen építmény létesítéséhez, a természeti adottságoknak, a táj jellegének vagy a gazdálkodási hagyományoknak megfelelő művelési ág megváltoztatásához, külfejtéses bánya üzemeltetéséhez, új nagy-, közép- és kisfeszültségű vezeték, valamint termékvezeték elhelyezéséhez. Az övezet szakmai hátterét a VÁTI Műemléki Irodáján végzett kutatás és az annak alapján kidolgozott javaslat adta. A VÁTI tervezői abból indultak ki, hogy a területrendezés eszközeivel is igyekezzünk megőrizni gazdag kulturális örökségünket, amely a műemlékek, épületek, hidak, archeológiai területek, városképek, történelmi központok, falvak, települések, történelmi központok és táj formájában öltenek testet. Megállapították, hogy a kulturális örökség egyes rétegei, a műemlékek, települési néprajzi értékek, régészeti lelőhelyek, kulturtájak térségi kapcsolatrendszert képeznek. Ennek az összefüggés rendszernek a sérülései akkor is károsítják az örökséget, ha maguk - a gyakran országos védelem alatt álló objektumok közvetlenül nem is szenvednek kárt, de például környezetük, megközelítésük vagy más környezeti elemhez való vizuális kapcsolódásuk változik. Megállapították azt is, hogy a kulturális örökség egyes rétegei (elemei) sokszor egymásra rétegződnek, egyidejűleg egy adott térségben halmozottan fordulnak elő. Ez a halmozott előfordulás lehatárolásra került és ez képezte alapját a kulturális