Az épített örökség szerepe a társadalmi-gazdasági fejlesztés folyamatában (A 23. Országos Műemléki Konferencia Balassagyarmat, 2005)

Plenáris ülés. Elnök: Tardy János - Tompai Géza: Az épített örökség szerepe és lehetőségei a településfejlesztésben és -rendezésben

Természetesen nagy számban vannak azok a célok, amelyek kifejezetten az épített örökség védelmét és megújítását szolgálják, így például támogathatók: - az önkormányzatok ingatlanvásárlásai (föld, telek és épület) ha azok rehabilitáció céljainak megvalósítását szolgálják, - a komplex terület-előkészítés a későbbi építések és felújítások megalapozására (pl. épületek, bontása; meglévő termelő infrastruktúra hálózatok, közművek felújítása, felosztása és kiépítése), - a közterületek kialakítása és felújítása (pl. infrastruktúra-fejlesztés; tiszta és rendezett közterületek kialakítása, meglévők fejlesztése; találkozóhelyek kialakítása; utcabútorok, világítótestek beszerzése, forgalomcsillapított zónák, sétálóutcák és bicikliutak kialakítása; zöldfelületek fejlesztése és kialakítása; elérhetőség javítása utakkal; átjárók kialakítása), - az épületek (helyiségek) felújítása a gazdasági és társadalmi (szociális, közösségi) tevékenységek kiszolgálására, fenntartható és környezetbarát módon, - a történelmi és kulturális örökség megőrzése és fejlesztése, amennyiben e tevékenység munkahelyek létesítéséhez járul hozzá és erősíti a társadalmi kohéziót, de nem támogatható az épületek felújítása. A Regionális Fejlesztés Operatív Program 2005. augusztus l-ig mintegy 8,7 milliárd forint értékben kötött támogatási szerződést olyan témákban, amelyek az épített örökség megóvásához - elsősorban városközpontok rehabilitációjához kapcsolódnak. (Vác, Püspökladány, Tiszalök, Tiszavasvári, Hajdúnánás, Szentes, Heves, Gyula, Sopron, Kalocsa, Miskolc, Monor) Az épített környezet alakításáról szóló 1997. évi LXXVIII. törvény, az országos településrendezési és építési követelményekről szóló 253/1997. (XII. 20.) Korm. rendelet, a kulturális örökség védelméről szóló 2001. évi LXIV Törvény, az örökségvédelmi hatástanulmányról szóló 4/2003. (II. 20.) NKÖM rendelet, az egyes tervek, illetve programok környezeti vizsgálatáról szóló 2/2005. (I. 11.) Korm. rendelet, tehát a vonatkozó törvényi előírások maximális mértékben elvárják a természeti és az épített örökség védelmére és hasznosítására vonatkozó munkarészek elkészítését. Úgy gondolom, hiányosságokról itt nem kell beszélnünk. Engedjék meg azonban, hogy egy személyes megjegyzést tegyek. Elolvasva azt a követelményrendszert, amelyet az említett jogszabályok támasztanak a településrendezési tervvel szemben az az érzése támad az embernek, hogy talán túlzóak is e követelmények. Túl sok ágazati probléma megoldását, túl sok ágazati érdek képviseletét kívánjuk meg a településrendezési tervektől, lassan sem pénzzel, sem tervezési kapacitással nem lehet követni az igények ilyen burjánzását. A területrendezési tervek (az országos terv, valamint a kiemelt térségek és a megyék területrendezési tervei) esetében más a helyzet. A területfejlesztési koncepciók, programok és a területrendezési tervek tartalmi követelményeiről szóló 18/1998. (VI. 25.) KTM rendelet első megjelenésekor még tartalmazta az épített örökség védelmét szolgáló övezetek kijelölését, mint tartalmi elemet. Az országos tervben ki kellett jelölni a "nemzetközi, vagy kiemelt védelem alatt álló épített környezeti értékek, régészeti területek" övezetét, a megyei tervekben ennek megfelelően a „térségi jelentőségű épített környezeti értékek, régészeti területek" övezetét.