Az épített örökség szerepe a társadalmi-gazdasági fejlesztés folyamatában (A 23. Országos Műemléki Konferencia Balassagyarmat, 2005)

Plenáris ülés. Elnök: Tardy János - Tompai Géza: Az épített örökség szerepe és lehetőségei a településfejlesztésben és -rendezésben

ként a térségek megújulásának és fejlődésének erőforrásai lehetnek, szolgálva ezzel az ott élő - a jelen és a jövő nemzedékeket magába foglaló - közösségeket. Ezen értékek megőrzése, hasznosítása éppen ezért a területfejlesztés szempontjából is kiemelt fontossággal bír, azonban a megőrzés és hasznosítás kettős feladata - a már említett módon - csak a fenntartható fejlődés elveire alapozottan biztosítható. Az eddigiekből is érzékelhető, hogy az Országos Területfejlesztési Koncepció nagy hangsúlyt helyez mind a táji természeti-, mind a táji kulturális örökség megőrzésére és hasznosítására. Láthattuk, hogy a kulturális örökség, amely magába foglalja az anyagi-történelmi és a szellemi-kulturális örökséget és igen nagy szerepet játszik a települési, a térségi és a nemzeti identitás kialakulásában. Emellett egyfajta kulturális „hozzáadott értékként" közvetlenül vagy közvetetten gazdasági tényező is lehet. Ha elfogadjuk, hogy a kulturális örökség (és azon belül az építészeti, műemléki, régészeti, tájhasználati örökség) gazdasági jelentőséggel bíró térségi erőforrás, akkor azt a területfejlesztésnek integrált módon kell kezelnie. Ezen belül az épített örökség vonatkozásában az alábbi általánosabb célok fogalmazhatók meg a területfejlesztési koncepciókban és programokban, valamint a területfejlesztési intézkedések során: - regionális szinten szükséges az épített örökség feltárása, olyan komplex fejlesztési programok megalapozásaként, amelyek integráltan kezelik az egyedi értékeket és feltárják a kapcsolódó térségi turisztikai és egyéb hasznosítási lehetőségeket. Az örökségvédelemben és kezelésében érintett szakterületek (műemlékés épített környezet védelme, tájvédelem, közgyűjtemények és kulturális szféra) szempontjait integrálni kell a területi tervezésbe és a területfejlesztésbe. A térségi és települési fejlesztési politikák kidolgozhatósága érdekében biztosítani kell a megőrzés és a fejlesztés összhangját; - biztosítani kell a különböző településtípusokat és tájakat egyedi arculatúvá tevő építészeti stílusok és településkarakterek (pl. történelmi városközpontok) fennmaradását, és lehetővé kell tenni, hogy a fejlesztési célú pályázatokban ezen értékek megőrzésére irányuló elképzelések támogathatóak legyenek; - különös figyelmet kell fordítani az UNESCO magyarországi világörökségi területeinek egyedi értékeire alapozott turisztikai fejlesztés lehetőségeire. A magyar világörökségi területek nemzetközi ismertségük révén ugyanis segítik Magyarország bekapcsolódását a nemzetközi turizmus vérkeringésébe és a határokon átívelő kulturális együttműködésekkel együtt a magyar kultúra nemzetközi elismertségét is erősítik. - a fejlesztési célú döntések meghozatalának folyamatában támogatni kell a hagyományokra építő és a helyi örökségértékek védelmére életre hívott civil kezdeményezéseket, és lehetővé kell tenni ezen szervezetek helyi és térségi érdekérvényesítését. Ha az országos és a regionális célokat tekintjük, akkor ki kell emelni az ország úgynevezett külső és belső periférikus területeinek problémáját. Távlatilag ezeknek a tartósan elmaradott területeknek is esélyt kell kapniuk, hogy hatékony, előremutató módon kapcsolódhassanak az ország gazdasági-társadalmi vérkeringésé