Az épített örökség szerepe a társadalmi-gazdasági fejlesztés folyamatában (A 23. Országos Műemléki Konferencia Balassagyarmat, 2005)

Plenáris ülés. Elnök: Tardy János - Tompai Géza: Az épített örökség szerepe és lehetőségei a településfejlesztésben és -rendezésben

bevételét is. Mivel a gazdaság azokat az erőforrásokat használja, amelyeket a társadalom és a környezet együtt állít elő és termel újra, ezért a jólétet biztosító hoszszú távú fejlődés érdekében kulcsfontosságú ezen újratermelő folyamat fenntarthatóságának biztosítása. Ennek érdekében harmonikusan és kíméletesen, vagyis fenntartható módon kell használni környezetünk erőforrásait, megőrizve annak biológiai sokféleségét és kulturális sokszínűségét. Mivel az erőforrások között tarthatjuk számon az épített örökséget is, ezért a fenntartható fejlesztés elve arra is vonatkozik. Védelme azért fontos, hogy hosszú távon is erőforrás maradjon és fejlesztési projektek épülhessenek rá a benne rejlő erőforrások kiaknázására. Az épített környezet esetében a terhelhetőség nyilván mást jelent, mint a természeti környezet esetében és az épített környezeten belül is mások a fejlesztési lehetőségek aszerint, hogy védett, vagy nem védett épített környezetről van szó. Védett épített környezet esetén a további terhelhetőséget a jobb funkcionális kihasználhatóságban, a település életébe való szorosabb bekapcsolásban kereshetjük, ennek elérése minőségi változtatások útján lehetséges aminek nyilvánvalóan megvannak a védettségből eredő korlátai. Nem védett környezet esetén nagyobbak a fejlesztés lehetőségei. A terhelhetőség ebben az esetben már a térbeli bővítés lehetőségét, a beépítés intenzitásának növelését és az egyes épületek bővíthetőségét is magába foglalja. A terhelhetőségnek itt is vannak korlátai, abból a józan megfontolásból, hogy nem kívánjuk településeink történetileg kialakult városrészeit oly mértékben átépíteni, hogy elveszítsék sajátos karakterüket, melynek megőrzése - mint látni fogjuk - a területpolitika számára is elsődleges cél. Az Országos Területfejlesztési Koncepció felvázolja az ország jövőképét és az ezt szolgáló hosszú távú területpolitikai célokat. Ezek között első és legfontosabb a térségi versenyképesség növelése. A versenyképességnek több gazdasági, infrastrukturális, humán erőforrásbeli és egyéb kritériuma van, de a konferencia témájához igazodva emeljünk ki közülük most egyet: a települési környezetet. A környezet, beleértve a települési környezet minőségét, a versenyképesség egyre jobban felértékelődő tényezője. A települési környezet befolyásolja az emberek életminőségét, kihat teljesítőképességükre, és fontos szerepe van abban, hogy minőségével megtartsa a lakosságot és vonzza a befektetőket. Mindez nem csak munkaerőt, de adóbevételt és piacot is jelent a helyi vállalkozások számára. Az épített környezet kiemelt elemei (műemlékek, a kulturális örökség tényezői) hasonlóan a természeti környezet látványos adottságaihoz, a turisztikai vonzerő szempontjából is fontosak. A külföldi, vagy hazai látogató egy adott települést a településközpontja alapján azonosít, ahol általában az épített örökség elemei a történeti fejlődés során kialakult kompozíciós egységet alkotnak. Az épített örökség elemei tehát nem csak védendő értékeket és a területi fejlődés szempontjából egyfajta kötöttséget jelentenek, hanem hozzájárulhatnak az adott térség sajátos, egyedi arculatának megteremtéséhez és ezzel közvetve a versenyképesség növeléséhez. Magyarország földrajzi adottságaiból és történelméből adódóan európai összehasonlításban is figyelemre méltó táji-, természeti- és kulturális értékekkel, termelési hagyományokkal rendelkezik, amelyek jó része egyedülállóan érintetlen és természetes állapotban maradt meg. Ezek az értékek, speciális táji és térségi adottság-