Az épített örökség szerepe a társadalmi-gazdasági fejlesztés folyamatában (A 23. Országos Műemléki Konferencia Balassagyarmat, 2005)

Plenáris ülés. Elnök: Tardy János - Inkei Péter: A kultúra, mint fejlesztési potenciál

részesedése a kanadainak a duplája, vagy közel duplája, kb. 6,5 % a nemzeti jövedelemben. Egy másféle számítás szerint a bruttó hozzáadott érték, számítások szerint majdnem eléri a 10%-ot. Ennek egyrészt tájékozató, másrészt véleményformáló, illetve lobby jelentősége van. Meg lehet győzni a döntéshozókat, a politikusokat arról, hogy a kultúra nem egy ünnepnapi kiegészítő, hanem egy olyan valami, amire annak idején, amikor Faraday-t megkérdezték arról, hogy mire jó ez a sok elektromossági kísérlet, azt mondta, hogy "meglehet adóztatni", tehát olyasmi, ami bekerül a nemzetgazdaságba. Következőnek említem a munkahelyteremtést, ami szintén nagyon közel áll a döntéshozók szívéhez. A felmérések szerint a tv, rádió, egyszóval az audiovizuális területnél nagyobb arányú a foglalkoztatottság, mint amilyen arányú a nemzeti jövedelemhez való hozzájárulás. Két év összehasonlító felmérései szerint a jövedelemhez való hozzájárulás meglepően csekély mértékben nőtt. Kanadában például az általuk mért 7-8 év alatt csak tizedszázalékkal nőtt a nemzeti jövedelemhez kimutatott hozzájárulás. Ezzel szemben az alkalmazottak számát illetően nagyobb lépéssel mentek előre, de előre mentek. Bécs városában, tehát nem csak országos szinten volt felmérés, ezek szintén azt mutatták ki, hogy az elmúlt években jelentősen nőtt a kulturális, kreatív területeken foglalkoztatottak száma. Ez az ő számításuk szerint kb. a foglalkoztatottak számának 14 %-át érte el. Egy olyan nagy országban, mint Kanada, kisebb a szám, kb. 4-5%-ot mondanak, de egy kis európai ország fővárosában, Bécsben, 14 % volt az, akiket a kutatók ebbe a kategóriába soroltak. Ok is két évet hasonlítottak össze és jelentős mértékben nőtt azoknak az aránya, akik a közgyűjteményekben dolgoztak, szemben Kanadával, ahol stagnálás volt. Ez talán összefügg azzal a hihetetlen, a múzeumi és más közgyűjteményi és kiállítótermi fejlesztéssel, amit Bécsben tapasztalunk. De másféle professziók, iparágak is ide tartoznak, úgymint a hirdetés, a szoftver, a multimédia, az internet és ezek fejlődése is nagyon lendületes. Néhány év alatt 30-40 %-os bővülést tapasztaltak Bécsben. Első alkalommal az Európai Unió is végzett összehasonlító statisztikai kutatást a tágan vett kulturális területen. Azt mérték meg, hogy a foglalkoztatottak között ki az, aki a hagyományos, tehát nem az újfajta kreatív, hanem a hagyományos kulturális ágazatokban dolgozik, és az eredmény meglepő, mert mi arról hallunk, hogy nálunk a régi pártállami örökség miatt elnehezedettek az intézmények, túl sok az alkalmazott. Lehet, hogy így is van, de az intézményeken kívül meg nagyon kevés foglalkoztatási lehetőség van. A régi, nyugati tagállamokban az összes foglalkoztatottak között 10-15%-kal is magasabb azoknak az aránya, akik kulturális területen vannak. Tehát lehet, hogy az intézményeinkben több foglalkoztatott van, mint ahogy ezt egy nyugati szakértő vélné, de egyéb területen, különösen az ideiglenesen foglalkoztatott, másodállásban lévők száma nyugaton sokkal magasabb. Mindig az a kérdés, hogy az ember hogyan értelmezze ezeket az adatokat. Mi az, ami a fejlettség jele, következménye vagy éppen akadálya. Ha mi esetleg úgy tételezzük fel, hogy ez a jövő, akkor azt láthatjuk, hogy nálunk - és feltehetőleg a hozzánk hasonló új tagállamok, a régi szocialista országok körében is - gyakoribb, jellemzőbb lesz az, hogy önálló vállalkozó, szabadúszó emberek lesznek ebben a