Az épített örökség szerepe a társadalmi-gazdasági fejlesztés folyamatában (A 23. Országos Műemléki Konferencia Balassagyarmat, 2005)

Plenáris ülés. Elnök: Tardy János - Inkei Péter: A kultúra, mint fejlesztési potenciál

szektorban - a nyugati 0,76%-kal szemben nálunk majdnem 1% -, ami azt jelenti, hogy az összes foglalkoztatott közül majdnem minden századik ember szabadúszóként dolgozik a kulturális területen. A foglalkoztatottságról szólva, nálunk is az jellemző, mint a kanadai esetben, hogy a munkaintenzitás alacsonyabb, mint a többi területen, hiszen több embert foglalkoztat ahhoz képest mint amilyen arányban hozzájárul a nemzeti jövedelemhez. Észtországban a legmagasabb az arány a foglalkoztatottak között. Ott az öszszes munkaerőnek a 3,5%-a kulturális területen dolgozik. A kultúrának, mint említettem a gazdasághoz való hozzájárulása lehet közvetlen és lehet kerülő utas a társadalom közvetítésével. Hogy ez hogyan függ össze, azt Lisszabonban az Európai Unió tagállamai elég határozottan leszögezték akkor, amikor azt a furcsa célt tűzték ki maguk elé, mint annak idején Hruscsov, hogy 10 év alatt az Európai Unió lesz a világ legdinamikusabb, legversenyképesebb tudásközpontú régiója. Már 5 év eltelt és az alagút vége még nem igen látszik, de akkor kijelöltek bizonyos célokat és már az elején megállapították, hogy nem lehet versenyképes egy társadalom, ha nagy benne a széttartás. Ezért a társadalmi kohézió egyúttal közvetetten gazdasági cél is az Európai Unió értékrendje szerint. Itt társadalmi kohézióról beszéltem, mert ez kevéssé ismert. Az Unió egyik legnagyobb teljesítménye a területi kiegyenlítés, ami az elmúlt 15, 20, 25 éve, amióta az elődszervezetek léteznek, egy ismert és tagadhatatlan vállalás és teljesítmény. Két évvel ezelőtt azt kérdezték a felnőtt emberektől, hogy az elmúlt egy évben hány könyvet olvastak, vagy hány kulturális akcióban vettek részt, mentek el múzeumba, moziba, színházba, stb. A szociológiában szokásos ötödölés szerint, tehát a felső quintilis, azok, akik a legbuzgóbbak voltak e tekintetben, azoknál az átlag 65, tehát 65-ször voltak moziban, könyvtárban, stb. Legalul az alsó ötöd az elesettek, a teljesen bezárkózóak, ők az egyet sem érték el, tehát van két millió ember Magyarországon, aki egy éven keresztül egyetlen egy könyvet, múzeumkilincset stb. nem érint. Ez egy olyan óriási és megdöbbentő távolság, amiről talán tudtunk, de így szembesülve vele azért még több a teendő. Ezzel kapcsolatban ugyanaz a kutató, Hunyadi Zsuzsa, felvázolta azt is, hogy milyen a mi kulturális aktivitásunk. E szerint tehát van 60%, aki jellemzően otthon ül, nem mozdul ki, ezek között van olyan (17%), aki ugyan olvasgat, de van 43%, akik még azt sem. Ez az, amit sivár életmódként jellemez. Sajnos nemzetközi összehasonlítás nem készült. Minden gondolat ami az elmúlt években végigsöpört a világon, az a kényelem kedvéért is egy névhez köthető. Nem biztos, hogy az ő érdeme, de ilyen sajátos az emberek befogadó képessége. Amikor Fukuyama megjósolta a történelem végét, akkor éveken keresztül olvasni, hallani lehetett róla. Ugyanígy volt Huntington is, amikor a civilizációk összecsapását megjósolta. O volt a következő név, most pedig ezen a területen az egyik ilyen szellemi atyának tekintett személy, a könnyen megjegyezhető nevű amerikai tudós: Richard Florida. A kreatív gazdaság és kreatív iparok fogalmát a legmutatósabban ő fogalmazza meg, bár nem ő találta ki. Legfontosabb könyvének címe: „A kreatív osztály felemelkedése". Nagyon nagyot markol, kifejezetten arról szól, hogy egy új réteg, egy új osztály veszi át a befolyásolást, az uralmat korunk társadalmában. Ugyanakkor ő nem leleplezője, hanem