Az épített örökség szerepe a társadalmi-gazdasági fejlesztés folyamatában (A 23. Országos Műemléki Konferencia Balassagyarmat, 2005)

Plenáris ülés. Elnök: Tardy János - Inkei Péter: A kultúra, mint fejlesztési potenciál

INKEI PÉTER A KULTÚRA, MINT FEJLESZTÉSI POTENCIÁL A kultúra, mint fejlesztési potenciál, az egy olyan parttalan téma, ami természetesen évtizedek óta életünk része, már aki évtizedek óta a szakmában van. Ezért érzésem szerint kevés bevezetni vagy meggyőzni való van ebben a témában. Ami inkább érdekes lehet, hogy a jelenlegi körülményeink között, a jelen kontextusban hogyan értelmezzük ezeket és az ehhez tartozó kifejezéseket. A kultúra meghatározásától természetesen tartózkodni fogok, inkább arról az összefüggésről szeretnék beszélni, arról a kifejezéstárról, ami mostanában előtérbe került. Néhány évvel ezelőtt hallottuk először a kulturális ipar fogalmát. Akkor ez még az angol világból jött kifejezés tükörfordításának tűnt. Az egész előadásomon végig fog futni az, hogy amiről beszélünk az vagy angolszász kultúrkörben, vagy pedig eleve angol nyelven fogalmazódott meg. De ez nem csak ezen a terülten, hanem sok más szakmai területen is mostmár egy olyan jelenség, amivel együtt kell élnünk olyannyira, hogy talán Önöknek már nem is annyira szokatlan, mint amikor először hallották. Minden esetre biztos vagyok benne, hogy a kulturális ipar, a kulturális gazdaság éppoly gyakran fog majd elhangzani, mint az amit korábban kulturális ágazat, alágazat vagy szektor néven ismertünk. Kreatív ipar, kreatív gazdaság már egy frissebb összetétel, amin nagyjából azokat a terülteket értik, amiket vagy szellemi, szerzői jogvédelem fed, vagy pedig a kulturális termékek, javak előállításával, terjesztésével függ össze. A kultúra és a gazdaság nagyon sok felületen találkozik, hozzájárul a nemzeti jövedelemhez, a foglalkoztatottsághoz, a kultúrának van munkahelyteremtő képessége és nagy szerepe a társadalom szociális rétegződésében. A kultúra tükröződik, illetve hat a társadalom kohéziójára, szerkezetére, és végül, ahogy a címben is szerepel, a kultúra fejlesztési potenciál is. Az elmúlt években szinte robbanásszerűen terjedt el az a kísérlet, hogy egy-egy ország meghatározza azt, hogy a nemzeti jövedelméhez hogyan járulnak hozzá a kulturális, illetve az újabban megfogalmazott kreatív iparágak, gazdaságok. A legrészletesebb a British Council-nak a 90-es évek közepén elkészített nagyon sikeres felmérése volt. Nagy-Britanniában az ő általuk megfogalmazott kreatív iparágak nagyobb mértékben járultak hozzá a nemzeti jövedelemhez, mint Kanadában, ahol ezt 3,8%-ban számszerűsítik a kutatási adatok, illetve a statisztikai felmérés. Érdekes, számomra legalábbis meglepő volt, hogy a példának idézett kanadai felmérés szerint a kulturális hozzáadott érték, illetve jövedelem felét az írásos média (beleértve a könyvkiadást és folyóiratokat) szolgáltatta. Hogy hogyan mérték, ezt pontosan nem tudom, de mindenesetre meghatározó a súlya, szemben azzal, hogy a rádió, televízió, ennek csak mintegy negyede. Az örökségnél felételezem, hogy mivel külön nincsenek adatok a gyűjteményre vonatkozóan, ebbe ők beleértik a közgyűjteményeket, könyvtárakat, múzeumokat stb. is. A magyar helyzetre vonatkozóan a Magyar Szabadalmi Hivatal végzett kutatást. Az évszám ugyan 2002-es, de maga a közlemény nagyon friss, néhány hónapos. Ebben azt találtam, hogy Magyarországon a kulturális, illetve kreatív ipar