Az épített örökség szerepe a társadalmi-gazdasági fejlesztés folyamatában (A 23. Országos Műemléki Konferencia Balassagyarmat, 2005)

Hozzászólások - Ráday Mihály

RÁDAY MIHÁLY Már az 1990-es évek elején felhívtam a figyelmet a magyar törvényhozásban arra, hogyha a környezet védelméhez nem teszem hozzá, hogy az az épített és a természeti környezet védelmét jelenti, akkor az emberek 99%-a csak a természeti környezet védelmére gondol. Tehát, ha az épített környezet védelmét fontosnak tartjuk, márpedig mi ezért vagyunk együtt, akkor azt mindenféle dokumentumban folyamatosan nyomatékosítani kell. A másik dolog, amit az előadásokban elhangzottak alapján mindenképpen meg kell említenem, az a központi fejlesztés kérdése, ami rendkívüli hibákat okozott a 60-as, 70-es, 80-as évek Magyarországán, ezért mindenképpen figyelni kell arra, hogy ez a gondolkodásmód csak erősen átgondoltan jelenjen meg a különböző előadásokban és köziratokban. Hiszen az, amikor központilag döntötték el, hogy melyik települést fejlesztik és melyikeket nem, az végső soron egy csomó település elhalásához vezetett: Kánon, Gyűrűfűn és az ország számos más helyén. Az tehát nem működőképes, hogy politikai, vagy egyéb szempontok alapján központilag eldöntik - hogy helyi példánál maradjunk -, hogy mostantól Salgótarján lesz a megyeszékhely és azt fejlesztem, és Balassagyarmatot nem. Nota bene Balassagyarmatnak ez az akkori szemlélet a szerencséje, mert így más városokkal ellentétben megmaradt az értékes városközpontja. Azt gondolom, hogy meg kell változtatni ez ügyben a gondolkodást és ezt az elhangzott előadásokra hivatkozva mondom. Nem központi elhatározás szerint kell fejleszteni, nem azon az alapon, hogy a fejlesztendő nagyobb település mellett majd a kicsik is fejlődnek, mert ennek az eredménye nem az, hogy fejlődnek, hanem az, hogy kiürülnek és lakosságuk bevonul a fejlesztésre kijelölt fontosabb helyre, átköltöznek az így keletkező gazdasági, kulturális központokba. A falu még jobban elhal, tehát ezt nem találom jónak, ezen gondolkozni kell. Ami a tervezett záródokumentum összefüggéseit illeti, azt gondolom, hogy a 60-as, 70-es, sőt az 50-es évek gondolkozásával lehetne rokonítani azt a mondatot, ami úgy szól, hogy „... az értékvédelem nem lehet akadálya a közösségek érdekeit szolgáló fenntartható fejlesztési elképzeléseknek hiszen a műemlékek listája ennek értelmében csökkent elképesztő méretekben a kommunizmus építésének kezdeti szakaszában azzal, hogy ne legyen a fejlődés akadálya, csak akkor a fenntartható szót nem használták. Javaslom, hogy töröljék ezt a mondatot. Végül pedig én az örökség gazdasági erőforrás jellegét jobban hangsúlyoznám. Mindenképpen szükséges annak kiemelése, hogy az az ország, az a város, az a falu tud igazán megjelenni a nemzetközi porondon, amelynek helyi hagyományait őrzik, azokra büszkék, lakói. Azt gondolom továbbá, hogy a műemlékvédelem gazdasági helyzetét mindenképpen hangsúlyozni kell a dokumentumban és hangsúlyozni kell az adórendszerre való utalást is. Szükséges az el nem vonással való ösztönzés, a biztos és kiszámítható és nem a szalagátvágásos, nem a politikai eredményeket produkáló támogatottsági rendszer. Olyan stabil rendszer kell, ami azt biztosítja, hogy aki ezt és ezt