Az épített örökség szerepe a társadalmi-gazdasági fejlesztés folyamatában (A 23. Országos Műemléki Konferencia Balassagyarmat, 2005)

Plenáris ülés. Elnök: Varga Kálmán és Fegyverneky Sándor - Nagy Mihály: A „mesterséges környezet” mint a fejlődés része

Tulajdon Világszervezetének útmutatásai és felkérése alapján. A vizsgálat eredménye szerint a szerzői jogi alapú ágazatok (ebben nincsenek benne a szabadalmak, csak a művészeti, kulturális ágazatok és az ehhez kapcsolódó terjesztő hálózat), nagyobb súlyt képviselnek, mint az építőipar, vagy az egészségügy. Ha csak a szigorúan vett alkotó tevékenységet nézzük, még az is nagyobb, mint a mezőgazdaság teljesítménye, tehát nagyobb arányban járul hozzá a GDP-hez. Ez a hozzájárulás 2002-ben 6,67 % volt. Ha megnézzük, hogy a foglalkoztatáshoz hogyan járulnak hozzá a szerzői jogi alapú ágazatok, akkor is azt látjuk, hogy ez magasabb, mint az építőiparban, vagy a mezőgazdaságban. Milyen a helyzetünk nemzetközi összehasonlításban? Ugyanezt a vizsgálatot ugyanezzel a módszerrel 2002-ben elvégezték az Európai Unió korábbi 15 tagországában. Az adatokat összehasonlítva azt látjuk, hogy Magyarország teljesítménye meghaladja a régi EU-tagállamok átlagát. Ez azt jelenti, hogy a kultúra területén akár versenyképesek is lehetünk. Hosszú távon milyen kihívásokkal kell szembenéznie Magyarországnak? Az Európai Unió bizottsági jelentéseiben rendszeresen öszszefoglalja a kohézió területén elért eredményeket, és ott meghatározza, hogy milyen problémákkal kell a tagországoknak szembenéznie. Legfőbb kihívások között említik a gyors gazdasági és társadalmi változásokat, az ipari szerkezet átalakulását, a globalizációt, a tudásalapú gazdaság és társadalom térnyerését (utóbbi területen mi sokat tudunk tenni). További veszély, hogy lassul a gazdasági növekedés, növekszik a munkanélküliség, egyre inkább elöregszik a társadalom, miközben az innováció foka alacsony. A feladat az, hogy a kulturális terület és az örökségi terület is vizsgálja meg, hogy hogyan tud hozzájárulni ezeknek a kihívásoknak a megválaszolásához. Egyetlen kiragadott példán, a lakosság elöregedésén bemutatva, ez annyit jelent, hogy több lesz az idős ember, egyre több lesz a szabadidejük, egyre több programot kell szervezni, amellyel tartalmasán kitölthetik az életüket. Itt mindjárt két lehetőséggel is találkozunk, vagy ingyenes programokat szerveztünk az idősek számra, vagy pedig megpróbáljuk őket foglalkoztatni az örökségvédelem területén. Ismét visszatérve a Közösségi Stratégiai Irányelvekre, a kulturális ágazat három területével számos kapcsolódási pontot találunk. A tudás és innováció javításához hozzájárul a kulturális gazdaság. A környezetvédelem szorosan kapcsolódik az örökségvédelemhez, és mindkettő hozzájárul a régiók vonzóbbá tételéhez. Itt hívom fel a figyelmet, hogy nagyon oda kell figyelnünk a regionális tervek készítésére, mert ott nyílhatnak meg lehetőségek az örökségvédelem számára, de csak akkor, ha sikerül megfelelő kontextusba helyezni az örökségi elemeket. Különösen fontos a városi regeneráció keretében a közép- és hosszú távú tervek előkészítése, amelybe véleményünk szerint az örökségvédelmi tervezésnek is be kell kapcsolódnia. Varga Kálmán elnök úr is említette előadásában, hogy ott kell lenni a tervezési folyamatban. Szerencsére az örökségvédelmi hatástanulmány ezt lehetővé is teszi, ezzel az eszközzel élni kell, és a fejlesztések minél korábbi fázisában közölni kell nem csak az örökségvédelmi érdekeket, hanem azt is, hogy az örökségvédelmi szabályozás milyen lehetőségeket ad a fejlesztésre. Nem csak a városok, hanem minden település szintjén el kell érni, hogy az örökségvédelmi szempontok bekerüljenek a településfejlesztési koncepcióba.