Az épített örökség szerepe a társadalmi-gazdasági fejlesztés folyamatában (A 23. Országos Műemléki Konferencia Balassagyarmat, 2005)

Plenáris ülés. Elnök: Varga Kálmán és Fegyverneky Sándor - Halm Tamás: Az épített örökség szerepe a nemzeti fejlesztési terv kialakításában

Az erősségek között lehet említeni azt is, hogy a magyar gazdaság 1997-től napjainkig jobban fejlődik, mint az Eurozóna, bár szomorúan kell megállapítanom, hogy a 7%-ot soha nem sikerült elérnünk, még negyedéves bontásban is messze voltunk attól. 2000-ben is csak 5%-os volt a gazdasági növekedés, de gyorsabban fejlődtünk, mint az Európai Unió átlaga, illetve gyorsabban tudtuk növelni kivitelünket, mint ahogy legfontosabb partnereink importja növekedett. Nekünk akkor is sikerült az értékesítéseket, a piacot növelni, amikor a konjunktúra kicsit rosszabbá vált. Természetesen tudjuk, hogy a magyar gazdaságnak, a magyar társadalomnak is vannak gyengeségei, ezért nagyon keményen szembe kell néznünk a valósággal. A kormány azt mondta, hogy ne valamiféle technicista bűvészmutatvány legyen ez a terv, amit az emberek nem tudnak megérteni. így tehát elmondhatjuk, hogy a legnagyobb nyilvánosság előtt, a legnagyobb nyilvánosság közreműködésével és a legnagyobb nyilvánosság számára készült ez a terv. A kormánynak nagyon egyszerű üzenetei voltak arra vonatkozóan, hogy milyen célokat kell kitűznünk és követnünk: legyenek magasabbak a bérek, legyen több munkahely, az emberek hosszabban éljenek és egészségesebben, illetve legyen mindenkinek lakása. Tehát ilyen egyszerű föltételezésekből indultunk ki, és nem olyan szubtilis számításokból, hogy mennyi egy adott ágazat részaránya, vagy hogy valamelyik mennyivel növekedett, illetve mennyivel csökkent. Tehát a cél, hogy mindenki számára érthető legyen. Ennek eredményeképpen az egyik ágazatnak nagyobb lett a részaránya, a másik növekedése pedig valamivel csökkent, és megszületett az a stratégiai célrendszer, amelyet a kormány alkalmasnak tartott arra, hogy a társadalmi vitában megméressük. Egy dologra azonban szeretném külön felhívni a figyelmüket, nevezetesen a versenyképes tudás és a műveltség növelésére, mert a kormány úgy döntött, hogy nem szabad a versenyképességet csak a gazdaságra leszűkíteni, hiszen az emberek kulturáltsága, tudással való felvértezettsége kell ahhoz, hogy helyt tudjunk állni az európai népek, illetve az egész világ népeinek versenyében. Szeretném még kiemelni, a természeti erőforrások és a környezeti értékek védelmét is. Nagyon fontos, hogy itt nemcsak a hagyományos környezetvédelemre gondolok, hanem az épített és a természeti környezetre is. A pénzek felosztásáról még tulajdonképpen korai beszélni. Egyelőre hipotetikus arányaink vannak. A tervezés decentralizált és demokratikus. Már 2004. decemberében létre hoztunk minden régióban olyan tervezési munkacsoportokat, amelyek az adott régióban meglévő ötleteket, elképzeléseket, projektjavaslatokat összegezik. Sikerült néhány olyan prioritást felállítanunk, amelyek alapján a következő időszak operatív programjai készülhetnek. Ezek a prioritások három csoportba sorolhatók. Az első az oktatás és képzés, valamint a természeti és területi zárványok oldása. Talán az összes prioritás közül ez jelzi a legjobban, hogy az eddigiektől eltérő módon, sokkal nagyobb ambícióval készítjük ezt a tervet. A területi zárványok, azt hiszem egészen nyilvánvalók. A társadalmi zárványoknál pedig a több generációs munkanélküliekre tessenek gondolni, olyanokra, akiknek már a nagyszülei is munkanélküliek voltak, a gettókban élőkre, azokra, akik a cigánytelepeken élnek és nem tudnak kikerülni onnan. Tehát a terv próbál ilyen jellegű segítséget