Az épített örökség szerepe a társadalmi-gazdasági fejlesztés folyamatában (A 23. Országos Műemléki Konferencia Balassagyarmat, 2005)

Plenáris ülés. Elnök: Varga Kálmán és Fegyverneky Sándor - Halm Tamás: Az épített örökség szerepe a nemzeti fejlesztési terv kialakításában

is nyújtani, az esélyegyenlőség megteremtésében az oktatáshoz való hozzáférésben, a társadalmi és kulturális tőke megerősítésében. Ez is jelzi, hogy ennek a tervnek a horizontja mennyire túlnyúlik a gazdaságon. A második ilyen prioritás-csoport, amivel kapcsolatban óriási viták voltak az az, hogy mennyire kell az államnak beleavatkozni a gazdaságba. Az európai közösséget létrehozó szerződés szerint az Európai Unió tagállamainak gazdasága szabadversenyes piacgazdaságon alapul. így joggal tehető fel a kérdés, hogy szabad-e egyáltalán bizonyos ágazatokat központi elhatározással fejlesztenünk, vagy ez egy letűnt korszak sajátossága? Őszintén megmondom, ha az ember találkozik olyan érdekképviseleti vezetőkkel, akik ilyen ágazatokat, vagy általában a gazdaságot képviselik, akkor ők azt mondják, hogy ne foglalkozzon velük az állam! Ok nem igénylik az állami fejlesztést, inkább azt kérik, hogy az állam teremtse meg a feltételeket és ők majd nagyon szépen fognak fejlődni. Ezért a „Befektetés a gazdaságba" című témacsoportban csak olyan dolgok szerepelnek amelyek általános, horizontális, majdhogynem mindenki számára hozzáérthető fejlesztések, pl. az innováció, kutatásfejlesztés, technológiai fejlesztés, az üzleti környezet javítása, illetve bizonyos elektronikus szolgáltatások. A harmadik csoport, ahová a legtöbb pénz fog menni, az a befektetés a környezetbe. Itt még egyszer szeretném hangsúlyozni, hogy ez a természeti és az épített környezetre egyaránt vonatkozik. Zárójelben jegyzem meg, hogy az Európai Unióban úgy néz ki, hogy a Visegrádi Négyek nyomására a következő időszakban a panelek felújítására is lehet majd pénzeket kapni. Hadd jegyezzem meg egyébként, hogy ez természetesen nem a kulturális örökség védelmének jegyében történik majd, hanem egyéb megfontolásból, de azt hiszem, hogy aki ezeknek az országoknak a lakásállományát ismeri, az nagyon jól tudja, hogy miért elkerülhetetlen ez a dolog. A közlekedésre is nagyon sok pénzt fogunk áldozni. Erről is nagy viták voltak, de mi tudjuk, hogy nekünk még nagyon sok feladatunk van ezen a téren. Hadd mondjak néhány dolgot, hogy hogyan jelenik meg konkrétan az örökségvédelem, hogyan jelenik meg az épített környezet fejlesztése és a műemlékvédelem a fejlesztési tervünkben. Nagyon valószínű, hogy külön operatív programot erre nem fogunk tudni összeállítani, de meg kell találni azt a logikát, amivel az Európai Uniótól pénzt lehet kapni. Elnézést kérek, hogy erre egy elég messzi példát ráncigálok elő. Az Európai Unió óvoda és bölcsőde építésére általában nem ad pénzt, ezt szociális juttatásnak tekinti, a szociális juttatások rendszerébe tartozónak, és azt mondják, hogy ez az egyes országok saját feladata, oldják meg ezeket a problémákat saját erőből. Nekünk mégis sikerült kiharcolnunk 2003-ban, az I. Nemzeti Fejlesztési Terv kapcsán, hogy úgy közelítsük meg a kérdést, hogy a nők azért nem tudnak elmenni dolgozni, mert nincs óvoda és nincs bölcsőde. A foglalkoztatási szint növekedése az Európai Unióban legitim, nagyon fontos célkitűzés, tehát ilyen argumentációval sikerült elérni, hogy egy csomó, regionális operatív program keretében például a humán erőforrás-fejlesztéssel összefüggésben egyes helyeken lehessen iskolák, óvodák és bölcsődék építésére pénzt kapni. Ilyen értelemben mondtam azt, hogy meg kell ismernünk az Európai Unió pénzosztási logikáját és ebbe kell beleillesztem a saját igényeinket.