A történeti varos es vidéke (A 22. Országos Műemléki Konferencia Sopron, 2004)

I. szekció - Kristóf Ágnes: Történeti környezet – a kitörés lehetősége (Ózd projekt)

városfejlesztést. Azt kell mondani, hogy a befektetők is rájöttek, illetve mi segítettünk nekik rájönni, hogy egy városrehabilitációs program megvalósítása egy ilyen történeti környezetben, rövidtávon sokkal sikeresebb lehet, mint egy új városközpont kialakítása, ahol bizony meg kell várni azt az időt, amíg az a köztudatba bekerül és amíg olyan történelmi hagyományokkal rendelkezik, ami egy meglevő történeti együttes esetében mindenképpen adott. KRISTÓF ÁGNES TÖRTÉNETI KÖRNYEZET - A KITÖRÉS LEHETŐSÉGE (ÓZD PROJEKT) Ha konferenciánk helyszínére gondolunk, mindenki, a Sopronban lakó, az odalátogató és a szakember egyaránt érzi és tudja, hogy történeti környezet veszi körül. De ugyanez eszébe jut-e- vagy először ez jut-e eszébe - valakinek, ha elszlömösödött, hámló vakolatú belvárosi bérházak között jár, ahol a szeméthalmokat kerülgeti az utcán; vagy lerobbant, üres gyárépületeket lát, udvarán rozsdás, már a felismerhetetlenségig amortizálódott ipari eszközökkel, amiket körbenőtt a gaz ; vagy ezeknek a gyáraknak gondozatlan, szegénységet árasztó lakótelepein az utcán munkaidőben őgyelgő, a falat támasztó üres tekintetű embereket nézi? Nem az első gondolat, de valószínűleg az utolsó sem ez lesz : a sivár, reménytelen jelen már nem tudja felidézni az egykor szép napokat, amikor ezek az épületek még újak vagy gondozottak, szépek és korszerűek voltak, az ottlakóknak munkájuk, gyerekeiknek jövőjük volt, ahol a gyár, a város és környéke mindent nyújtani tudott: a biztos létet, a kenyeret a munkát, ugyanúgy, mint a hasznos vagy a kellemes szabadidő eltöltését. Pedig ezek is történeti városok és környezetek sokszor száz, százötven éves múlttal, néha ennél is többel - de már mindenképpen generációk által élve és alakítva, ahol a megtelepedés valamilyen törvényszerűség által jött létre és maradt fenn, legyen az történelmi, természeti-földrajzi, ipari-iparfejlődési vagy kereskedelmi akár. Ezek a területek is méltók tehát a védelemre és megőrzésre - és ez az, amit a szakember már láthat, sőt látnia kell bennük. Ugyanakkor a védelmet és megőrzést úgy kell megvalósítani, hogy az ne jelentse valamilyen már végérvényesen elveszett múlt nosztalgikus visszaidézésével annak megmerevítését, és ezzel a szükséges változás , a jövő, a fejlődés akadályát.