A történeti varos es vidéke (A 22. Országos Műemléki Konferencia Sopron, 2004)

Plenáris ülés - Meggyei Tamás: Hol ér véget a történeti város

akkorát. És mindenki tudja, hogy ez a Homoki dombi városrész lassú, de biztos halálát is elindítja - nem beszélve a Főtér ma még elven életéről, amit a pláza, mint valami parazita szörnyeteg magába fog szívni. És erre nem mentség az, hogy a hasonló barbár beavatkozások sorában nem ez az első. De egy ilyen kezdeményezésre Európában ma már csak nálunk kerülhet sor; úgy látszik, hogy megint utolsó csatlósok akarunk lenni egy eleve vesztésre álló, öngyilkos csatában. Ha ez megvalósul, akkor volt egy hwigaricitmunk, és most lesz egy multinaeionalicumunk. És könnyű elképzelni, hogy ezek után mi vár a többi történeti városunkra. A történeti városrészek lehatárolásának ezek után fontos stratégiai szerepe lesz abban, hogy a terrorista lelkületű beruházó biztos célpontra találjon: hol kell időzített bombáját elhelyeznie... Hamvas Béla erre azt mondaná, hogy ez a létrontás tipikus esete, én viszont hazaárulásnak is tartom. Mert az érintettek ennek az egyébként is megcsonkított nemzetnek most már a belső szerveit kezdik ki. A történeti városrész addig tart, amíg tartani tudjuk a létrontás erőivel szemben. 7. Nem szeretném előadásomat ezzel a negatív és elszomorító képpel befejezni, és elnézést, hogy csak felháborodással tudok róla beszélni. Ezért engedjék meg, hogy végezetül összefoglaljam mondandóm legaktuálisabb tézisét. Ez pedig az, hogy hiába határoljuk le történelmi városrészeinket, ha a város gazdája, a település polgárai, az önkormányzat és a képviselőtestület az értékeket nem tartják igazán magukénak, vagy ha igen, azok védelméhez nincsenek meg az eszközei, az államigazgatás pedig lebénul. E kérdés kezelésének legfontosabb kerete véleményem szerint az integrált értékvédelem. Az integrált értékvédelemnek az a lényege, hogy a műemlékvédelmet, a helyi építészeti és területi értékvédelmet nem ágazati feladatnak tekinti, hanem a településfejlesztés szerves részeként kezeli. A passzív, rendeletekre és hatósági kontrollra épülő védelem továbbra sem hanyagolható el, de e városrészeknek egyre inkább a város egészének társadalmi és gazdasági jövőképében van a helye, sőt merem állítani, hogy sok helyen - okos várospolitika mellett - a kitörési pont szerepét tölthetnék be. Többek közt ezért is aktuális, hogy elszigetelt együttesek helyett történetileg értékes városrészek hálózatáról beszéljünk. A történelmi városrészek határát lehet - és szükséges is - meghatározni, de a valóságban ez a határ addig ér, ameddig az integrált értékvédelmi szándékok a településfejlesztési erőforrások részévé válnak. Ezt ismerték fel az európai városok már évtizedek óta, ennek is köszönhető a mieinknél fejlettebb környezetkultúrájuk és környezeti minőségük. Most, hogy néhány napon belül hivatalosan is Európához tartozunk, reméljük, hogy ez az értékorientált szemlélet lesz úrrá az egyoldalú piac-orientált gyakorlattal szemben, és hogy nemzeti történelmi értékeink innentől európai értékek is lesznek, amit egyszer talán Európa fog védeni - ha kell, velünk szemben.