A történeti varos es vidéke (A 22. Országos Műemléki Konferencia Sopron, 2004)

3. szekció - Klaus-Jürgen Bauer: A népi építészet Burgenlandban

készítettek. Itt is megtaláljuk az uralkodói architektúra utánzásos reprodukcióját. A tornácok bizonyára a magyar területekre a legjellemzőbbek, ahol az öntudatos magyar kisnemesek alkalmazták ezt a német jobbágyságtól való megkülönböztetés jeleként. Formálisan a legtöbb vakolattagozat Burgenlandban a biedermeierre nyúlik vissza. A josefinikus táblastílust („Plattenstil") csak nagyon ritkán találjuk meg. A kialakításnak ez a klasszicizmusa belenyúlik a 20. századba. A „Gründerzeit"-ból kevés maradt, mert az akkori építés egybeesett a házak bővítésével és átépítésével. Ugyanakkor van ebből a korszakból néhány szép átalakítás is. A Jugendstil-nek kevés hatása volt a burgenlandi építészetre, az első modem korszaknak szinte nem volt formális hatása a burgenlandi népi építészetre. Ez a hatás csak a második világháborút követően mutatható ki, amikor az épületek átfogó megváltoztatására került sor, amely együtt járt a formális kifejezés teljes megváltozásával is. A burgenlandi népi építészetben alkalmazott színnek szintén fontos szerepe volt. Roland Rainer még 1961-ben vakítóan fehérre meszelt burgenlandi falvakról tudósít, ezeknek a fehér házaknak sötét lábazatuk volt, a horvát népesség házai ezzel szemben meglepően színgazdagok voltak. Ugyancsak színekben gazdagok voltak az ablakok és az ajtók, gyakran rikító színekben, mustár sárga, oxid vörös, égszínkék, trópusi zöld. Érdekes megemlíteni, hogy hasonló színkombinációt találunk Görögországban a Cykládokon. Paul Olivér feltételezi, hogy ezek a színkombinációk az iszlám társadalom maradványai lehetnek: a pannon térség török múltjára tekintettel, ez egy rendkívül érdekes, de még nem eléggé kutatott megállapítása. Napjainkban az általánosan elfogadott fehér szín, a házakról teljesen eltűnt. A burgenlandi építkezéseken a vezető szín a fényt vissza nem verő „Habsburg-sárga" lett. 3. Változások A várossá alakulás folyamata A várossá válás tendenciája, annak minden kísérő városias jellemzőivel, a XIX. század vége óta sok (észak)-burgenlandi település meghatározó eleme: oka lehet ennek az a hatalmas területi kiterjedés, amely ezeket a településeket jellemzi. Ennek további oka lehet azon épülettípusok sora, amelyek példaként szolgáltak az agrárrégió számára. Ilyenek voltak: a felsőbb iskolák épületei, a közigazgatás épületei, ipari építmények, vagy a többszintes épületek a népesség azon rétegei számára, akik már nem a mezőgazdaságban dolgoztak. Ennek a városi építési módnak érdekes előfutára régiónkban azok a nagybirtokokon található majorsági cselédlakások - nálunk elsősorban az Esterházy birtokon -, amelyeken a városias szociális létesítmények (orvosi rendelők, iskolák stb.) prototípusként jelentek meg. A nagyközségekben politikai tendenciaként jelenik meg a kisvárossá válás igénye: minden településen közös az, hogy a „szétterülés" folyamata figyelhető meg. Ez azt eredményezheti, hogy az ismert