A történeti varos es vidéke (A 22. Országos Műemléki Konferencia Sopron, 2004)
Dávid Ferenc: A soproni történelmi belváros rehabilitációja
Sopronnal kapcsolatban beszélni kell a Városi Tanácsról és arról, hogy tagjai között voltak nem kevesen, akik felfedezték, hogy ez a tisztán műemléki téma milyen kiváló esélyt jelent a város számára. Azt az esélyt, amelyet az ötvenes évek bizalmatlanságot sugárzó légköre elvont a határszéli várostól. A műemlékek helyreállítása nyomán utcasorok váltak turisztikai látványossággá. Az, hogy a város ismét büszke lehetett magára, teljesen új perspektíva volt. El kell persze mondanom azt is, hogy amikorra én is megismertem ezt a környezetet, addigra lejátszódott a hagyományos soproni polgárság trónfosztása, a feladatoktól való eltávolítása, egyesületeik megszüntetése, az őket szervező fontosabb egységek, mint például a katolikus és evangélikus konvent szerepének minimálisra csökkentése. A Városi Tanácson keresztül csak néhány szakember tudott - példának okáért az Építési Szakbizottságban Füredi Oszkár, Winkler Oszkár, vagy a Műemléki Szakbizottságban, olyanok mint Rosenstiegel Antal, vagy Szakái Ernő - valamelyest befolyással lenni a várospolitika alakulására. Ugyanakkor viszont éppen a műemléki rekonstrukciós terv megindított egy belső folyamatot. A saját szemünkkel láthattuk, ahogy újra születik a várospolitika, ahogy a város felfedezi a pártbizottságtól való viszonylagos függetlenségét azt, hogy feladatai részletezőbbek, semhogy a szakmán kívülről meg lehetne őket ítélni. így szinte újra megtalálta az a folyamatosságát elvesztő nemzedék a funkcióját a várospolitikában. Beszélnem kell arról is, hogy a hatvanas évek elején egy hallgatólagos szakmai megegyezés alapján a belvárosi műemléki épületekkel kapcsolatos tervezési feladatokat kivonták a helyi és a megyei tervezőiroda kezéből, és úgyszólván minden feladatot a Városépítési Tudományos és Tervező Intézet Műemléki Irodájának, valamint a Műemléki Felügyelőség Tervezési Osztályának adtak át. Ez óriási lépés volt. Ennek eredményeként olyan szakemberek kezdtek itt dolgozni, akiknek már jelentős munkáik voltak, akik elsősorban Buda helyreállítása során teljesen új lehetőségeket kaptak és beletanulhattak ebbe a munkába. Azok között, akik most nincsenek velünk, mindenképpen szólnom kell Dragonits Tamás szerepéről, aki egy ragyogó tervezőirodát alakított ki a VATI-n belül. Mintegy féltucat ember volt az, aki a kisebb-nagyobb feladatokat elvállta. Közülük szeretettel üdvözlöm Agostházi Lászlót, mint olyat, aki egyike azoknak, akik a legtöbb munkát végezték el, de beszélnem kell Sedlmayrné Beck Zsuzsáról is akinek a belváros rendezési terve és egyes helyreállítások is köszönhetők. Ezek közül a két tér rendezését, a Főtérét és az Orsolya térét ma is megcsodálhatjuk, de az ő kezéből került ki a hátsó kapu melletti várkerületi foghíj beépítésének terve, amely a sok foghíj beépítés közül talán a legjobban állta ki az idő próbáját, sőt úgy tűnik, hogy építészeti minőségét - több évtized után - ma sokkal jobban látjuk, mint akkor. A következő amit ebben az összefüggésben említenem kell, az a kutatás maga, amelynek egy részét nagyon sok segítséggel magam láthattam el. A
