A történeti varos es vidéke (A 22. Országos Műemléki Konferencia Sopron, 2004)

Dávid Ferenc: A soproni történelmi belváros rehabilitációja

segítséget egyrészt az építészek, másrészt a Sopronban megfordult restaurátorok, és nem utolsó sorban az itt létrejött építésvezetőség nyújtotta, amelyet egészen kiváló szakemberek vezettek. Az építésvezetőség második építésvezetőjével Marosi Lászlóval dolgoztam először együtt, akire az a terhes feladat hárult, hogy a létszám hirtelen növekedését kezelje, és hogy azt a szedett-vedett társaságot, amely ennek a növekedésnek a közvetlen következménye volt, bevezesse, megtanítsa a műemléki kivitelezés igényes szakmai feladataiba. Ezt a munkát Szálai József folytatta, akire minden egykori munkatársa nagy szeretettel emlékezik, akinek kulturált, civilizált személyisége olyan tartást adott a kivitelező szervezetnek, amivel az akkori kiviteli szervezetek általában nem igen rendelkeztek. Az ő korai elmenetele után vette kézbe az egységet Orosz József, és vezette egészen a kilencvenes évekig. Személyében olyan kivitelezőre talált a szakma, aki egyrészt megértette azokat a különleges minőségi követelményeket, amelyeket mi tervezők, kutatók, illetve műemléki felügyelők állítottunk vele szemben, másrészt viszont tudta a kivitelezés általános szabályait is, s azt, hogy a szigorú technológiai fegyelem mellett minőséget és gyorsaságot is el kell érnie. így vált a hajdan csak néhány emberből álló kicsi egység, valóban ütőképes, munkáját rendkívül jól végző társulattá. Beszélnem kell még arról is, hogy a munka szilárd háttere mindig is a műemléki felügyelet volt. A hatvanas években többen váltották egymást. Az idősebb nemzedék közül Várnai Dezső és Borsos Béla nevét kell említenem, de azt a fajta nem könnyű harcot, amelyet a műemléki követelmények és a mindennapi élet összeegyeztetése kívánt, azt a hatvanas évek közepétől itt működő részleg látta el egészen fantasztikus részlettudással és a szükséges bátorsággal. Az eredményről szólva ki kell emelni azt, hogy a műemléki munka sorrarendre emelte ki az addig szinte ismeretlen épületekből a finom részleteket, tisztázta lassacskán a soproni lakóházak fejlődésének történetét. Ha a következő napokban Sopronban sétálva bemennek a Fabricius-házba, ne mulasszák el megtekinteni Sedlmayr János rajzait, amelyek a legszemléletesebben mutatják meg a hosszú kutatás tipikus eredményeit. Ez az új szenzációkat eredményező munka azonban csak egy picike szelete volt Sopronnak, és mi mindannyian teljesen el voltunk foglalva azzal, amit a régészek a római korból, a művészettörténészek a középkorból kiástak vagy feltártak, majd helyreállítottak. Mindez szinte úszott a nagyobb városi érték szövetében, amelyet a XIX. század és a XX. század eleje jelentett. Szerencsénk volt ebből a szempontból is, hiszen ilyen egységben ezt is csak Sopron tudta produkálni. A műemléki munkával párhuzamosan Winkler Gábor folyamatosan dolgozott a város XIX. századi történetén. így abban a pillanatban, amikor a legfontosabb középkori emlékek helyre lettek állítva, a közízlés kezdte