A történeti varos es vidéke (A 22. Országos Műemléki Konferencia Sopron, 2004)

3. szekció - Klaus-Jürgen Bauer: A népi építészet Burgenlandban

építkezéseken sok mindent láttak és megtanultak; a tanultakat a hét végén, otthon Burgenlandban, a saját házaiknál alkalmazták. A megújuló nyersanyagok Burgenland jellegzetes építési anyaga még mindig a nád, amely ma is nagy mennyiségben nő a Fertő-tó nyugati partján Ezt az anyagot elsősorban tetőfedésre, de stukatúrnádként is alkalmazták. A Fertő-tavi nádnak mindkét alkalmazási területe ma már a múlté. A fát, mint építési anyagot alkalmazzák és alkalmazták, de faépítészet Burgenlandban csak kevés helyen található. A leggyakrabban alkalmazott építési faanyag az akác és az erdeifenyő. A fát Burgenlandban elsősorban szerkezeti anyagként és oromfal lécezésre, galambdúcokhoz, haranglábakhoz és kapukhoz, stb. használták. Különleges jelentősége van a regionális asztalos kultúrának, amiről Adolf Loos is elismerően írt. A helyi asztalosok kultúrája akik ajtókat, ablakokat, berendezési tárgyakat készítettek, és akiket „Kistlereknek'Vládásoknak neveztek - már rég a múlté, mivel ezeket a termékeket a kereskedelem a világ legeldugottabb sarkába is eljuttatja. A klíma és az épületek viszonya Burgenland meghatározó tényezője a pannon kontinentális klíma, melyet a szigorú telek és a forró nyarak jellemeznek. A legfontosabb építészeti megoldás e klíma ellen ,,a klímát szabályozó ún. belső udvar". A házakat kívülről szinte mindenütt fehérre meszelték. Ennek három oka van. A fehér oltott mész rendelkezésre állt, a festékek drágák voltak, és a fehér színt elsősorban mint a hőt visszaverő felületkezelést alkalmazták. A nyári hőség elleni további védekezési mód az udvarok és utcák zöld növényekkel való beültetése volt. Az udvarokon gyakran ültettek gyors növekedésű akácot, ezt szorosan az udvar kerítéséhez ültették. Az ún. padlásajtók (Ackerl) a széna felrakása mellett szellőzőnyílásként is funkcionáltak. A lakóhelyiségeket klimatikus okokból belülről gyakran sötétre festették, a kis (ablak)nyílások védték a lakókat a nyári foiTÓságtól és a téli szélviharoktól. Az ablakok külső keretére általában állítható zsalugátereket szereltek fel, melyek részben vasból, részben fából készültek, ezeket télen téli ablakokkal helyettesítették. A tartomány déli részén sok helyütt tornácos házakat találunk. A tájra jellemző építési kultúra további elemét is a klíma határozza meg. A pannon síkságon gyakori erős szelek miatt az ereszek kinyúlása általában nagyon kicsi, megakadályozandó a szél okozta turbulenciákat. Magának az építési anyagnak volt is a klímát befolyásoló szerepe: az agyag és a kő, a két legfontosabb építési anyag, hőszabályozóként működött. Egy a klímával összefüggő probléma azonban a legtöbb háznál megoldatlan maradt, ami napjainkig érvényes: a szűk udvarok miatt régi épületeink nagy része nem kap télen elég napot, jóllehet élvezi a meleg nyári napokon a jótékony árnyékot. Megoldást kínálhatnának az