A történeti varos es vidéke (A 22. Országos Műemléki Konferencia Sopron, 2004)

3. szekció - Klaus-Jürgen Bauer: A népi építészet Burgenlandban

Fassadenscheu) a Schwibbogentor gyámíves kapubejáró, a bajor típussal összehasonlítva, nem szélességre és reprezentativitásra törekszik. Ilyen típusú házak egészen az 1950-es évekig épültek Burgenlandban, majd azóta eltűntek. Ennek oka, egyrészről az, hogy ezen házak alaprajza variációs és fejlődési lehetőségei korlátozottak, másrészt pedig nincs példa ezen épülettípusok modern igények szerinti továbbfejlesztésére. Ezen hiányosság azonban hamarosan orvoslást nyer, mert jelenleg egy könyvön dolgozom, amelynek a címe „Narrow fields, solid voids" lesz, és több mint 200 lehetséges alaprajzvariációt tartalmaz majd, 10 méter széles telkek beépítésére. Amennyiben minden jól megy, a könyv jövőre megjelenik. 2. Építési módok, életmód Az alappal való kapcsolat: a földből nyert építési anyagok A jellegzetes észak-burgenlandi parasztház kb. 5 m széles. Ennek oka a helyben elérhető kőből és agyagból álló szerkezetben, a lehetséges födémszerkezetben és nem utolsó sorban abban keresendő, hogy a tetőgerendákhoz a falvak tulajdonában lévő erdőkben a kívánt hosszúságban szép egyenes erdeifenyő-gerendák álltak rendelkezésre. Nem szabad megfeledkeznünk arról sem, hogy a hagyományos házak nagyrészt alapozás nélkül készültek. Jellemző építési anyag a Lajta-mészkő és az agyag volt. Említésre méltó, hogy a szegénység szinonimája az agyag volt, mivel a jobbágysorban lévő, a magyar főurak szolgálatában álló szegény lakosság alkalmazta. Burgenlandban a tégla csak a XIX. század közepén jelenik meg, jelentős téglagyárakat találhatunk Ebenfurtban és Sopronban. Nem szabad megfeledkeznünk a korábbi időkben oly meghatározó, a sok kis mészkőbányából származó mészről, melyet tavasszal a lakosság saját szállító eszközein szállított a faluba és ott el is adta. A mészégetés egyébként korábban kizárólag a nők dolga volt. A falusi kovácsok által készített, díszített vas ablakpárkányok mára már teljesen eltűntek. Az 50-es évek vége a hagyományos építési mód végét is jelentette, ennek oka a következő időszakban elinduló építéstechnológiai forradalom volt. Megkezdődött az iparszerű építés, amely egyben a saját kezűleg épített házak végét is jelentette. Napjainkban a magán lakásépítésben a panel építési mód uralkodik, amikor is kész, a házgyárakban gyártott rendszereket alkalmaznak. Napjainkban Ausztriában évente 2,5 milliárd eurót kapnak az építtetők építési támogatásként. Ez a szám azt mutatja, hogy vége a szegény ember korszakának és ezzel a népi építészetnek is. Egy valami azonban megmaradt. Burgenland Ausztria-szerte még ma is a „fusi munka", a megoldatlan részletek szimpatikus szabadtéri múzeuma. Erre is van logikus szociológiai magyarázat. Sok szegény burgenlandi a faluban nem talált munkát, ingázóként Bécsbe, vagy Grazba ment és ott kőművesként dolgozott. Ezekben a nagyvárosokban a korszerű, nagy