A történeti varos es vidéke (A 22. Országos Műemléki Konferencia Sopron, 2004)
3. szekció - Klaus-Jürgen Bauer: A népi építészet Burgenlandban
bármennyire jó szándékú is ez a testület. A helyi lehetőségeken túlemelkedő támogatással biztosítani kellene, hogy a falu lehetséges szerepét segítő fejlesztések érdekében megfelelően előkészített tanulmányok, rendezési tervek készülhessenek. Biztosítani kell, hogy az önkormányzat állandó támogatást tudjon kapni építészeti-városépítészeti kérdésekben, például rátermett és kellő tapasztalatokkal rendelkező főépítész alkalmazásával. Tudatosítani kell a szervezetekben, intézményekben, személyekben - mindenkiben -, hogy Fertőrákos múltja, adottságai, jövője áldozatokra érdemes! KLA US-JÜRGEN BA UER A NÉPI ÉPÍTÉSZET BURGENLANDBAN Természetesen Burgenlandnak van népi építészete-jobban mondva: annak maradványai -, ez azonban nem képvisel önálló stílust, hanem része a Pannontérség népi építészetének. Ez a térség területileg megegyezik a Római Birodalom Pannónia provinciájával. A terület határait földrajzilag a keleti Alpokalja, a Duna Bécstől Belgrádig terjedő szakasza, a Bácska, a dinári boszniai hegységlánc északi része és a Júliai Alpok keleti nyúlványai határozzák meg. Pannónia területére esik tehát Alsó-Ausztria déli része, Burgenland, Nyugat-Magyarország a Duna vonaláig, Bácska, a szerb Dunavidék, Horvátország szlavón része, valamint Szlovéniának egyes részei, amelyek korábban Alsó-Stájerországhoz tartoztak. A Pannon-térséget úgy is lehetne értelmezni (hasonlóan az Alpok térségéhez), hogy a Bécs, Budapest, Belgrád, Zágráb, Ljubljana nagyvárosok között elterülő területek összessége. Az antik római provincia teljes területén a népi építészet hasonló jeleit láthatjuk. Természetesen Burgenland ezen térségen belül néhány különlegességet is fel tud mutatni. A Karoling-korból származó frank telepesek hatására enyhén más struktúrával rendelkezik, mint Pannónia más részei, természetesen befolyásoló tényező, hogy egyben határvidék is. A továbbiakban a burgenlandi népi építészetnek ezen körülményekből eredő különlegességeit kívánom nagy vonalakban vázolni. A térségünkben a népi építészet iránti érdeklődés a jobbágyság megszűnése után a XIX. század közepén támadt fel a közigazgatás kezdeményezésére, valamint a haladó eszméket valló mezőgazdasági köröknek köszönhetően. Ezek tagjai olyan reformerek voltak, mint például a porosz udvari hivatalnok, Freiherr von Stein. Az Osztrák-Magyar Monarchiában a tudomány 1878-ban kezdett foglalkozni ezzel a témával, amikor megjelent Freiherr von Hehonbruck „Ausztriai kisbirtokok mezőgazdasági épületeinek tervei" című műve, amelynek célja mintatervek közreadása volt. Az építészek gyakorlati okokból fordultak a
