A történeti varos es vidéke (A 22. Országos Műemléki Konferencia Sopron, 2004)

3. szekció - Ágostházy László: Fertőrákos

hajdan „jobb napokat látott" együttese, az ún. Virágos major is a súlyos elhanyagoltság, söt a pusztulás számos fájdalmas jelét mutatta. Az idők múlásával lassanként javuló gazdasági körülmények, illetve a betelepített lakosság fokozatos integrálódása sem feltétlenül a falu arculatának jobbítása irányába mutattak. Egyre-másra tűntek el az oromfalak, s helyükbe lekontyolt tetőfelületek kerültek, sok omladozó falazott kerítést drótfonatosra cseréltek, megjelent itt-ott a kőporos vakolat, s talán a legfájóbb „divathóbort" az volt, amikor a hajdani kétablakos utcai homlokzatokat faredőnyös, hármasablakos, „korszerű" szerkezettel torzították el. A védetté nyilvánítás ideig-óráig lassította ezt a folyamatot, de sajnos - ezt fájó szívvel be kell vallani - érdemben alig-alig fordult elő a főutcán olyan épület-karbantartás, amely a hajdanvolt egységes, szép megjelenés visszaállítása irányába tett volna lépéseket. Pedig megjelentek példamutató kezdeményezések is. A Németországba kitelepített hajdani lakók ösztönzésére a 90-es évek elején megtörtént az egyik nagyon karakteres épület, a Fő utca 152. szám alatti egykori Zollner-ház szakszerű, szép helyreállítása, hogy faluházként mutassa be lakó- és gazdasági helyiségeiben a századforduló helyi életviszonyait, gazdálkodását, s nem mellékesen mintegy példát adjon az igényes, a faluképbe illeszkedő helyreállításra is. A határövezeti kötöttségek oldódása, ennek nyomán az idegenforgalom élénkülése és a helyüket a faluban megtaláló lakosság aktivitása következtében a 80-as és 90-es években szép példák születtek a hagyományos, egytraktusos épületek korszerűsítésével az új igények kielégítésére is. Megjelentek új üzletek, vendéglők és nagyon sok új, a faluképbe illeszkedni akaró új épület is. Sajnos, mindez a kor divatját követően nem a falazott kerítések és kosáríves kapuk, a kétablakos-oromzatos utcai homlokzatok helyreállításával történt, inkább a korábbi elhanyagoltság megszüntetésre törekedett és sok esetben az idegenforgalom igényeinek nem igazán átgondolt szolgálatát mutatta. A Fertőrákosra látogató idegen ma talán a jól működő vendéglátóhelyek és a viszonylag megfelelően karbantartott épületek hatását értékeli először. Ha ezt a látogatást felszínes, futó szemlélet vezérli, s a figyelem nem terjed ki a múlt és a jelen összefüggéseire, nos, ilyen körülmények közt a falu megítélése az átlagos magyarországi képbe tökéletesen beleillik, söt annál talán valamivel jobb is, főleg az intenzív osztrák érdeklődésnek köszönhetően. Számunkra azonban ez a csak az átlaghoz való közelállás nem vonzó. Szerintem ugyanis a falu múltja, természeti adottságai, építészeti kvalitásai és lehetőségei, idegenforgalmi potenciálja és nem utolsó sorban a fertőtáji világörökségi területben való helyzete után Fertőrákosnak a mainál sokkal gondozottabb, esztétikusabb, tudatosan fejlesztett, az arculatot, funkciót jelentőséget kell(ene) biztosítani, nem lenne szabad pusztán a helyi önkormányzat emberi, gazdasági, szakmai képességeire bízni a fejlesztés, a rendezés lépéseiben való döntéseket,