Építészet és műemlékvédelem a XX. században (A 21. Országos Műemléki Konferencia Szeged, 2001)

„A" SZEKCIÓ: Műemléki értékek és inventarizáció - SOMORJAI SELYSETTE: A MŰEMLÉKI INVENTARIZÁCIÓ

SOMORJAI SELYSETTE A MŰEMLÉKI INVENTARIZÁCIÓ A szervezők címválasztása az én értelmezésem szerint a műemléki értékek összeírásának létező, vagy kívánatos módjára, módszereire utal. Azért gondolom így, mert sok év tapasztalata alapján ki merem jelenteni, hogy az inventarizálás, mintegy egy bűvszó, újra és újra felmerül, valahányszor a lassan vagy egyáltalán nem készülő műemléki topográfiáról esik szó, akár a műemléki térképen fehér foltként kiáltó területekkel, akár építészettörténeti korszakokkal szembesülünk. Az is nem egyszer elhangzik, hogy nem topografizálni, hanem inventarizálni kell. A nagy topográfiák fölött eljárt az idő. Ezek mögött a kijelentések mögött az a teljesen jogos vélemény áll, hogy a műemléki értékek feltárása és védelem alá helyezése nem tud lépést tartani az országban általánosan tapasztalható építési fellendüléssel, és az utolsó időkig többé-kevésbé épségben fennmaradt, zömmel az utóbbi 150 évben keletkezett számos értékünk rohamosan és nyom nélkül elpusztul. A javallt gyógymód az inventarizálás, és nincs hiány külföldi módszerekben, svájci, holland, francia, dán, német modellekben. Valamennyi azt ígéri, hogy rövid idő alatt nagymennyiségű értéket lehet regisztrálni. Szeretném a figyelmet felhívni a rövid időre és a regisztrálás szóra. A rövid idő viszonylagos, hiszen ezeknél a programoknál is 10 éves intervallumokat jelent. A regisztrálás pedig valóban rövid jegyzékszerű összeírást takar. A rövid idő, rövid szöveg, egyébként mákony, amivel a topográfiai munkák során sokszor és sokféleképpen kell megküzdeni. Hátterében az a remény van, hogy a kisebb végtermék előállításához kevesebb időre van szükség. Ezért merül fel például, hol kis topográfia, hol pedig dióhéj kötetek készítése címén a kisebb topográfiai kötetek előállításának terve a nagy helyett, ami reménytelen. Ennek a logikának azonban a műemléki értékfeltárás ellenáll. Legalábbis nem arányosan rövidebb az idő akkor, ha eleve soványabb végtermék előállítása a célunk. Ezért vannak személyes fenntartásaim a varázs-megoldásokkal szemben. Nem hiszem, hogy a magyar műemlékvédelem számára a gyökeresen új metodika hozná a szükséges megoldást az értékfeltárás terén. Szkepticizmusomnak feltehetően oka az is, hogy 1994-ben hat hétig tanulmányoztam az Alsó-szászországi Tartományi Műemléki Hivatalban az ő inventarizálási gyakorlatukat. Ez az egyik legsikeresebbnek nyilvántartott program Németországban. A kollégákkal folytatott beszélgetések során azonban egyre inkább fény derült arra, hogy az ünnepelt, rövid időn belül felállított kartotékrendszer határidőre elkészült ugyan, de tartalma nem alkalmas arra, hogy a műemlékfelügyelet számára kielégítő szakmai hátteret nyújtson. A szkepticizmus természetesen nem mentesít a megoldási javaslat felelőssége alól. Ezért szeretném bemutatni az OMvH Topográfiai Osztályán zajló műemléki inventarizálást.