Építészet és műemlékvédelem a XX. században (A 21. Országos Műemléki Konferencia Szeged, 2001)

„A" SZEKCIÓ: Műemléki értékek és inventarizáció - SOMORJAI SELYSETTE: A MŰEMLÉKI INVENTARIZÁCIÓ

A kiindulási alap az a feladat, amely eddig lényegében valamennyi műemlékvédelmi törvény alapját képezte, és természetesen az új örökségvédelmi törvényben is megfogalmazást nyert. Könnyű belátni, hogy a műemléki értékek feltárása és megőrzése közérdek. Az alapfeladatból kiindulva, nagyon leegyszerűsítve úgy tűnhet, hogy a műemlékvédelem alapja ez az értékfeltárás. Feltárjuk az értékeket, azonban valamilyen módon gondoskodni kell megőrzésükről is. Az első helyen a műemléki értékleltár szerepel, ezt követi az elővédelmi lista és a harmadik a védetté nyilvánítás. E szerint a címben megfogalmazott inventarizáció tulajdonképpen a műemléki értékleltárnak felel meg. Itt kell megjegyezni, hogy az inventarizálás, mint műemléki értékfeltárási fogalom, a 70-es évektől kezdve jelent meg nagy intenzitással a műemléki szakirodalomban. Ennek oka az volt, hogy az egymás után megfogalmazott és létrejött műemléki törvények szükségessé tették a műemlékjegyzékek összeállítását. Hiszen a törvény hatálya arra terjed ki. Műemlékjegyzékünk már van, tehát az inventarizálás és a topográfiai munka célja tulajdonképpen kettős. Egyrészt a már meglévő műemléki jegyzékek adatpontosításával, kiegészítésével kell foglalkozni, másrészt a hiányzó területeket kell feltárni. Ezzel azt szeretném kifejezésre juttatni, hogy akkor, amikor felvettünk a műemléki jegyzékbe egy épületet, akkor még nincs elegendő adat és tárgyi/szakmai tartalom az érték megóvásához. Mindaz, ami a törzsdokumentációban a védettségi szintig megjelenik, az tulajdonképpen csak előkészítése a műemlékvédelemnek. Az, hogy valamit jegyzékbe veszünk, csak kezdet, amivel a megfelelő megőrzés nem biztosítható. A megőrzés egyik feltétele az, hogy megfelelő információ álljon a felügyelet rendelkezésére. Aki azonban a műemlék jegyzéket forgatja, az világosan látja, hogy annak alapján építési vonatkozású döntést gyakorlatilag nem lehet hozni. A védetté nyilvánítási dokumentációk tartalmukat tekintve, nem kielégítők, ezért a törvényi kötelezettség teljesítése érdekében egy-egy objektumról teljes körű feltárást kell végezni, levéltári források és a teljes történeti háttér feldolgozásával. A Heves megyei műemléki topográfia megfelel ezeknek a követelményeknek. Abban az egyes épületekkel kapcsolatban szerepel az összes rendelkezésre álló történeti forrás és mindent közöl az épületekről, amit az akkori ismeretek szerint tudni lehetett. Tehát több támpontot ad a felügyeletnek, mint a jegyzék. De az igazi, a teljes információ akkor áll a felügyelet rendelkezésére, ha nemcsak izoláltan lát egy műemléket, hanem kontextusában, a város szerkezetében és művészeti összefüggéseiben is. Akkor tud súlyozni egy-egy engedélyezési eljárás során a vállalható kompromiszszumokkal kapcsolatban. Egy rövid jelzésszerű értékmeghatározás nem adja meg a felügyeleti munkának azt a hátteret, ami alapján az érték megőrzése biztosítva lehet. Azt is látni kell azonban, hogy a műemléki topográfia nemcsak a műemlékvédelem fenntartási kötelezettségét szolgálja ki, hanem -