Építészet és műemlékvédelem a XX. században (A 21. Országos Műemléki Konferencia Szeged, 2001)

„A" SZEKCIÓ: Műemléki értékek és inventarizáció - VÁCZI PIROSKA: IPARI ÉPÜLETEK VÉDELMÉNEK LEHETŐSÉGEI

VÁCZI PIROSKA IPARI ÉPÜLETEK VÉDELMÉNEK LEHETŐSÉGEI Az elmúlt fél évszázadban Magyarországon bekövetkezett alapvető gazdasági és társadalmi változások következményeként kulturális örökségünk számos területe hátrányos helyzetbe került. Az 1949-től végrehajtott államosítások, elsősorban a kastélyok, kúriák, a városi paloták sorsát pecsételték meg. Az ipar modernizációjával és a rendszerváltással pedig az ipari emlékek kerültek veszélyeztetett helyzetbe. Az ipari épületek, területek funkció vesztésének felgyorsulása egész ipari örökségünk megőrzésének problémáját hozza a felszínre. Az elmúlt közel 20 év megváltozott gazdaságpolitikai és politikai viszonyai ezen a műemléki értékvédelem szempontjából csak kismértékben feltárt területen hirtelen rendkívül gyors és tömeges pusztítást indítottak el. A privatizációs folyamatok, a funkciójukat vesztett épületek, berendezések, a hagyományos ipari területek és tájegységek eltűnését, a híres magyar technológiák - a XIX. században hazánkban világszínvonalon meginduló gyáripar, majd a XX. századi ipari örökség, a szocialista nagyipar - teljes megszűnését eredményezheti. A jelenlegi helyzet összetettségét mutatja, hogy az épületek, területek, egyidejűleg vannak kitéve örökségvédelmi szempontból negatív és pozitív hatásoknak. Ilyen negatív hatás az ország ipari struktúrájának gyors megváltozása, a privatizáció, a piacgazdaság vélt vagy valós ellenérdekeltsége az épületek megtartásában, és az ipari építészeti értékek feltárásával és megóvásával elszigetelten foglalkozók tevékenységének összehangolatlansága. Pozitív hatásként említhetjük annak felismerését, hogy ez a terület kulturális örökségünk jelentős részét képezi. Az ipari örökség értékeihez kapcsolódó szakmai elvárások megjelenése és artikulálódása egyre határozottabb. Erősödik a társadalmi igény is ezen értékek megőrzésére, és ez egybeesik az Európai Unió célkitűzéseivel is. Az ipari építészeti alkotások és együtteseik kulturális örökségünk azon jelentős részét képezik technológiailag, ipartörténetileg és építészetileg egyaránt, amelyek esetében a komplex megőrzés még lehetséges. Hiszen gyakran nemrég még működő gyárakról, üzemekről, berendezésekről, és az ipari tevékenység még élő közeli hagyományáról van szó. A megváltozott gazdasági környezetben azonban megőrzésüket és a gazdasági életbe való visszakerülésüket csak olyan szakmapolitikai döntés eredményezheti, mely interdiszciplináris szakmai összefogásra és széles társadalmi támogatásra támaszkodva, a kultúrpolitika kiemelt feladatává teszi ezen épületek és együtteseik védelmét.