Építészet és műemlékvédelem a XX. században (A 21. Országos Műemléki Konferencia Szeged, 2001)

„C" SZEKCIÓ: A műemléki elvek változása a XX. században - MEZŐS TAMÁS: REKONSTRUKCIÓ ÉS/VAGY HITELESSÉG

épületrészek. Dieter Mertens Megara Hybleaban acélszerkezetet konstruált, Hajnóczi Gyula Szombathelyen vasbetonnal próbálkozott. Különösen kőtárakban és múzeumokban, napjainkban is készül installáció fémből, ahol érzékeltetni lehet a kőanyag eredeti helyzetét. Elegáns példát mutat a palestrinai, a vatikáni, vagy a kölni római kori múzeum új kiállítása. Épületmaradványok bemutatásánál a feladat összetettebb. Nem elég csupán az egyes kőelemeket az elvi rekonstrukcióban meghatározott vélt helyükre „visszahelyezni". Legalább jelzés-szerűén érzékeltetni kell a hajdan volt építmény tömegét, vagy a falak által meghatározott tereket is. Ennek az elvnek a megvalósításában úttörő szerepet játszott Hajnóczi Aquincumban a Forum Romanum két háború közötti értelmező bemutatásának alkotó továbbfejlesztése révén - a Macellum, vagy a Collegium Iuventutis tervezésekor. Hasonlóan példaértékű a hazai műemlékvédelemben Möller István zsámbéki működésének eredménye. A megállapítást igaznak vélem abban az összefüggésben is, hogy Hajnóczi az elvi rekonstrukció alapján feltételezhető magassági adatokkal az eredeti épületek egy lehetséges, jelzés-értékű képét állította a látogató elé, míg Möller elsősorban szerkezetileg stabilizálta a rom helyzetét és - ahol szükséges és lehetséges volt - értelmező módon avatkozott be, pl. a kapubéllet egyszerűsített formáinak kifalázásával. Az építész lehetőségeit azonban ezen a ponton határozottan ketté választom. Az egyik esetben, Aquincumban a föld alól kerültek elő azok az elemek, amelyeket Hajnóczi felhasznált. Egy sosem volt állapotot hozott létre az elpusztult, évszázadok óta a föld felszíne alatt nyugvó maradványokon. Möller viszont a táj részévé vált templomrom maradványait úgy formálta, hogy lehetőség szerint a megszokott látvány ne változzon, az emlék környezete a megszokott látképet őrizze meg. Egy további érv is felhozható a romnak romként való megtartása mellett. Közismert, hogy Zsámbék török után visszatelepített lakossága, annak ellenére, hogy a premontrei apátság maradványai még a mainál jobb állapotban voltak, nem vállalta az együttes helyreállítását. Inkább új templom építésébe kezdtek és a középkori templom sorsát egy földrengés pecsételte meg véglegesen. A táj részét alkotó romemlékek bemutatása Egy épületet jól meghatározott céllal építenek. A ház története során egy bizonyos funkciót lát el. Az eredeti felhasználói szándék megváltozása után új funkció ellátására teszik alkalmassá, átépítik. Természetes „életútját" példázza egy épületnek például a Kiscelli kastély. Kolostornak épült, katonai raktárként működtették a rendek felosztása után, majd múzeummá alakították át. Súlyosan sérült a háború és a forradalom alatt, de mindkétszer helyreállították, használhatóvá tették. Számos épület sorsa nem volt ilyen szerencsés. Egyetlen döntéssel megpecsételődött végváraink sorsa a XVIII. században, amikor a Rákóczi-féle szabadságharc bukása után felrobbantották az erődítéseket. Nem csak az egyszerűbb, építészetileg kevésbé jelentős várak estek így a pusztítás áldozatává, de rommá lett Munkács, részben Eger,