Építészet és műemlékvédelem a XX. században (A 21. Országos Műemléki Konferencia Szeged, 2001)

„C" SZEKCIÓ: A műemléki elvek változása a XX. században - MEZŐS TAMÁS: REKONSTRUKCIÓ ÉS/VAGY HITELESSÉG

funkcióra nem utal, szervetlenül kapcsolódik a XIII. századi alépítményhez. Hasonlóan a torony felépítményéhez, a '70-es évek kései modernista építészeti törekvéseihez köthető az öncélú ötleteként megvalósított kolostorudvar belső homlokzatának a bemutatása is. A feltételezések szerint kétszintes kolostor épületből szinte csak az alapfalak maradtak meg. A kutatások alapján a nyílások számát rekonstruálni lehetett. Az előkerült mérmű töredékek alapján az ablakok formája visszaszerkeszthető volt. Az adatok alapján bemutatott udvari homlokzati falat betonba rakott üvegelemekből „falazták föl", a nyílásokba fémkeretes ablakokat helyeztek. Sedlmayr János idézett cikkében erről a helyreállításról így ír

M

: „Az üvegelemek némileg áttetszők, ami a homlokzat mai voltát megmutatja." Valóban, tagadhatatlanul a '70-es, vagy talán a '60-as évek építészeti felfogására jellemző az ötlet. Egyértelműen érzékelhető, hogy nem középkori fallal áll szemben a látogató. De vajon hiteles-e mindaz, amit a Hilton szálló történelminek szánt környezetében látunk? Kielégít-e és, ha igen, milyen kritériumokat a kerengő domborított rézlemez-boltozat imitációjának látványa? Egy eredeti ötletnek, a Salamon torony középkori páncélinget idéző boltozat-imitációjának az értelmetlen továbbvitele öncélú, olcsó, tucat megoldássá teszi még az eredeti gondolatot is. Miért kell törekedni a látványosan más, a látványosan modern szerkezet megmutatására ott, ahol semmi eredeti ötlet nem jutott a tervező eszébe. Miért kell félni a maga idejében vitatott aquincumi macellum helyreállítástól, vagy a polgárvárosi amfiteátrum arénafalának rekonstrukciójától. Sajnos a megkülönböztethetőség dogmája, a modern anyagok és szerkezetek alkalmazásának kényszere mára elavult, idejétmúlt „protézisek" sokaságát eredményezte a műemlék épületeken, amelyek kezelése, újragondolása a jövő nem kis áldozatokat igénylő kényszere. Rom emlékek bemutatása A romok értelmezett bemutatása mindig a műemlékvédelem legnehezebb feladatai közé tartozott. A szükséges beavatkozás optimális mértékének a meghatározása valóban sikeresen, csak kevésszer és keveseknek sikerülhetett. Legnagyobb biztonsággal az anastylosis végezhető el, de annak a valószínűsége, hogy értelmezhetően összeállítható maradványok kerülnek elő az ásatások során, vagy gyűjthetők össze a romterületről - amint pl. az ephesosi Celsus-könyvtár homlokzatának összeállításakor megvalósítható volt -, igen csekély. A '60-as, 70-es években Európa-szerte alkalmazták az ún. kvázi anastylosist, aminek legismertebb hazai példája a szombathelyi Isis-szentély homlokzatának a bemutatása. A módszer lényege, hogy semleges, vagy korszerű anyag és szerkezet alkalmazásával készítik el azt a jelzés-szerű alépítményt, amelyre felkerülnek az eredeti (vagy másolatban elkészített) 6 Sedlmayr (1982) i.m. p. 270.