Építészet és műemlékvédelem a XX. században (A 21. Országos Műemléki Konferencia Szeged, 2001)

„C" SZEKCIÓ: A műemléki elvek változása a XX. században - MEZŐS TAMÁS: REKONSTRUKCIÓ ÉS/VAGY HITELESSÉG

közelebb állt a tudományosan elfogadott itáliai elvekhez, mint a korszak általánosan elfogadott, korabeli európai gyakorlatához. Az építészetileg túl spekulatívnak tekinthető helyreállításhoz a hazai mű­emlékvédelemben - talán a simontornyai vár helyreállítását leszámítva ­nem találunk párhuzamot. Látványos, részleges rekonstrukciók viszont szü­lettek, mindenek előtt Szakái Ernő szobrászművész működésének köszönhe­tően. Bravúros munkái közül a siklósi zárt erkély rekonstrukcióját emeljük ki. A XV. században a Garák által épített erkélyt feltehetően a XVII. században bontották el. A falnyílásba ablakot építettek, az erkély köveit részben a vár barokk kori átépítésénél használták fel. A barbakán és a kápolna közötti déli homlokzatszakaszon 196l-ben falkutatás során feltárt in situ maradványok és a több helyről előkerült, másodlagosan beépített töredékek felhasználásá­val sikerült a gótikus építményt rekonstruálni, majd visszaépíteni eredeti he­lyén. A zárt erkély összes fellelt maradványát a rekonstrukcióba beépítették. A kiegészítés anyaga középkemény zúzalékos műkő, átfaragott felületekkel. Az architektonikus részeket, párkányokat, bordákat az eredeti formaképzés szerint 44 egészítették ki. A rekonstrukció azonban - mint utaltunk rá - nem volt általánosan elfo­gadott eszköz a hazai műemlékvédelemben. Inkább utalások, jelzések segít­ségével vált érzékelhetővé a hajdan volt, elpusztult részlet. Sedlmayr János 1982-ben" publikált összefoglaló dolgozata számos példát idéz. A diósgyőri várban a rondella koronájának lezárására, a lőnyílások homorú ívű padkájá­nak jelzésére készült Ferenczy Károly vasbeton héj szerkezete. A modern konstrukció a lőréseket és a fal vastagságát is élményszerűen jelzi. A formai kiegészítésen helyesen utal az építmény védmű funkciójára is. A Hilton szálló részeként épült meg a XVIII. században elpusztult egykori domonkos Szt. Miklós templom tornyának rekonstrukciója. A négyszögű alsó részre Csemegi József - az '50-es években - egy alacsony, nyolcszögű ki­egészítést épített. A szálloda építésénél meg kellett magasítani a tornyot, mert ebben kívánták elhelyezni az új épület víztárolóját. Mivel a torony ere­deti magassága nem volt ismert, a magasítás csak jelzés-szerűén készülhetett el. A Csemegi által megépített alépítményre a sarkok megfogására 8 db vas­beton penge került. A vb. pengék mögé, üvegtégla fallal lehatároltan, nyolc­szögű tetővel fedetten készült el az új torony. Az indirekt jelzés az eredeti 4 A leírást Szakái Ernő: Kőszobrászati helyreállítások 1971-1972 című közleménye alapján közöljük. Megjelent az OMF évkönyvében Magyar Műemlékvédelem 1971-1972. Akadémiai Kiadó 1974. p.332-333 5 Sedlmayr János: Utalások elpusztult homlokzati elemekre. Műemlékvéde­lem XXVI. évf. 1982/4. p. 263-275.

Next

/
Thumbnails
Contents