Építészet és műemlékvédelem a XX. században (A 21. Országos Műemléki Konferencia Szeged, 2001)

„C" SZEKCIÓ: A műemléki elvek változása a XX. században - MEZŐS TAMÁS: REKONSTRUKCIÓ ÉS/VAGY HITELESSÉG

Egészen különleges kérdést vet fel a rekonstrukciónak modern eszközökkel történő megvalósítása. Lehetséges-e egyáltalán egy elpusztult történeti épületet modern eszközökkel új életre kelteni? Első reakciónk a tagadás. Hogyan lehetséges egy történeti stílusban valaha volt épületre a XX. század eszközeivel utalni? Egy teljesen, elpusztult épületre történő hivatkozásként értelmezhetjük Kerényi Józsefnek a Várhegy keleti lejtőjén, a Csónak utcában a hajdan volt Ybl-villa parafrázisát. Kerényi felismerte, hogy Ybl a Hunyadi János út rendezésének tervei során, a hajtűkanyart képező, meredeken emelkedő két útszakasz közötti magasságkülönbséget aritmetikailag kifejezhető egységekre osztott teraszokkal hidalta át. Ennek a rendszernek a záró elemeként épült meg a II. világháborúban elpusztult Lónyai-villa. Az építész - elfogadva az előd koncepcióját - szükségesnek tartotta, hogy tömegében az eredeti Ybl Miklós által tervezett épületet építse annak eredeti helyére. A homlokzatképzésben már csak idézetként jelennek meg az eredeti épület hangsúlyos motívumai, mindenekelőtt a nyíláskeretezések. Az elpusztult épületrészek rekonstrukciója vagy kiegészítése A háború utáni helyreállításoknál a részlegesen elpusztult épületeket többnyire rekonstruálták. Elméletileg minden adat rendelkezésre állt a rekonstrukcióhoz. Nem pusztult el az épület a harmadik dimenzióban, geometriailag és szerkezetileg rekonstruálhatók a homlokzatok, a tagozatok. Ami a rekonstrukció során elvész, az az épület történetének egy darabja, nevezetesen vizuálisan dokumentálatlan marad a részleges pusztulás". Tisztán elméleti szempontból jelentős Hans Döllgastnak a müncheni Alte Pinakothek Klenze által, a XIX. század első harmadában megépített és a harcok során súlyosan sérült múzeumának helyreállítása. Részben a háború utáni anyagszegény időszak kényszere, részben az elméleti megfontolások magyarázzák, hogy rekonstrukció helyett csak a homlokzat kiegészítésére került sor 1955-56-ban. Az eredeti falsíkok nyers téglafelületként meghagyott visszaállításával és a vakolt tagozatok - nyíláskeretezések, párkányok elhagyásával állították helyre az épületet. A Colosseum motívummal képzett emeleti homlokzat ión féloszlopai helyett az erőteljesen leegyszerűsített főpárkányt az épület elé letámasztott acélcsövekre ültették fel. Mivel a sérülések az épület középső felét érték, az épen maradt eredeti részek alapján a teljes homlokzat rekonstruálható lett volna. Ennek ellenére Döllgast a puritánabb, visszafogott helyreállítási módot választotta. Eszközeiben 3 Az archeológiai szemléletű helyreállítások példájaként említi Huse a Pinakothek helyreállítását a Denkmalpflege und Wiederaufbau című fejezet bevezetőjében. Norbert Huse (LIrsg.) Denkmalpflege Deutsche Texte aus drei Jahrhunderten Verlag C. H. Beck München, 1996 p. 186.