Építészet és műemlékvédelem a XX. században (A 21. Országos Műemléki Konferencia Szeged, 2001)

„C" SZEKCIÓ: A műemléki elvek változása a XX. században - MEZŐS TAMÁS: REKONSTRUKCIÓ ÉS/VAGY HITELESSÉG

tósága megkívánja, nagyobb térbeli és funkcionális egységek helyreállítása a kortárs építészet eszközeivel elfogadható. Fegyveres vagy természeti katasztrófának áldozatul esett teljes épület rekonstrukciója akkor fogadható el, ha annak az egész közösség önazonosságára nézve van kivételes társadalmi vagy kulturális motivációja." Valójában 2000 októberében Krakkóban nem történt más, mint az 1945 utáni gyakorlat elfogadása. Hangsúlyozni szeretném azonban, hogy ez a gyakorlat nem korlátozódott a II. világháború pusztításainak a felszámolására és nem csak Varsóban és Gdanskban épültek újjá a lerombolt házak. Európában mindenütt, Londontól, Varsóig és Amszterdamtól Rómáig, valamennyi európai országban újjáépítették a Jegyveres ... katasztrófának áldozatul esett teljes épület"-eket. Persze azért volt egyetlen kivétel. Dercsényi Dezső 1950-ben erről így írt: „Bármilyen szegények is vagyunk - különösen Budapesten - műemlékekben, a teljesen elpusztult emlékek újraépítésére senki sem gondolt." És bátran hozzátehetjük, hogy nem csak a teljesen elpusztult épületek vesztek el az utókor számára. A Duna korzó szállodái, a helyőrségi templom a Várban, vagy maga a Királyi Vár Hauszmann által átépített formájában vált a bontó csákány vagy az átépítés áldozatává. A felvázolt problémákat alapvetően ketté kell bontanunk. Elvileg másfajta megközelítést igényelnek azok (1) a romok, a torzóként megmaradt épületek amelyek - a Krakkói Karta megfogalmazását használva - „fegyveres ... katasztrófának" estek áldozatul, mint azok, amelyekről kiderült, hogy (2) a történelem folyamán bizonyos elemeiket, részeiket elvesztették, és most valami oknál fogva, célszerűnek látszik a hiányzó rész(ek) pótlása. Sőt, tovább megyek, külön kategóriaként kell kezelni a (3) pusztulásuk kezdete óta, a környezet, a táj részét alkotó maradványokat, és megint másként közelíthetünk azokhoz az elfeledett épületekhez, amelyek (4) romként, a föld alól, régészeti eszközökkel kerültek a felszínre, váltak újra ismertté. Katasztrófa során elpusztult épületek újjáépítése Az első csoportba sorolt emlékek nem igényelnek bővebb magyarázatot. Szándékosan és tudatosan nem Varsó óvárosának példáját citálom, hanem a kölni Sankta Maria im Kapitol XI. századi, különleges alaprajzú templomáét, ahol az ókeresztény cella trichora alaprajzát követő szentély különleges formát képvisel a romanika építészetében. A téralakítás és a lefedésénél alkalmazott borda nélküli keresztboltozat is különössé teszi a templomot. A II. világháború során, mint a környék szinte valamennyi középkori temploma, ez az épület is súlyos károkat szenvedett. Boltozata megsemmisült, falai is csak 2-3 m magasságig maradtak épek. Újra felépítését a háború után kezdték meg és a '60-as évek elején fejezték be. Különleges megfontolást érdemel a drezdai Frauenkirche példája. A Drezda városépítészetében és városképében egyaránt fontos - George Bahr által 1726-ban tervezett - emléket 1945. február 13--áról l4.-ére virradóra, a város bombázáskor pusztították el. A háború után, bár történetek kezdeményezések az épület helyreállítására, a ke-