Építészet és műemlékvédelem a XX. században (A 21. Országos Műemléki Konferencia Szeged, 2001)

„C" SZEKCIÓ: A műemléki elvek változása a XX. században - MEZŐS TAMÁS: REKONSTRUKCIÓ ÉS/VAGY HITELESSÉG

mesterek a gótikához"? Vagy a másik múlt századi botránykő, Saalburg római kori erődjének a rekonstrukciójáról is tudott, hogy Heinrich Jacobi három éves ösztöndíjat kapott II. Vilmos császártól az észak-afrikai és itáliai római erődítés módszereinek, szerkezeteinek, formáinak a tanulmányozására. A principia alapkövét maga a császár rakta le 1900. október 11-én. A „bölcs döntést" személyesen TJteodor Mommsen, a híres történész, a Birodalmi Limesbizottság elnöke, levélben köszönte meg az uralkodónak. A közelmúltban Dieter Baatz pedig még mindig vitatta

1 az akkori döntés jogosságát. A rekonstrukció megítélése a II. világháború után A XX. században a rekonstrukcióról vallott általános vélemény gyökeresen megváltozott. Közelebb állt azoknak a meggyőződéséhez, akik évtizedekkel korábban" már ellenezték az elpusztult emlékek kiépítését. Bár az Athéni Karta tételesen nem foglalt állást a rekonstrukció kérdésében, a II. világháború után megérthető újjáépítési hullám lecsendesedésével, 1964-ben Velencében már egyértelmű volt a szakmai állásfoglalás. A Karta egyértelműen rögzítette: ,A restaurálás olyan művelet, amelynek kivételes jellegét meg kell őrizni. Célja, hogy> konzerválja és feltárja a műemlék esztétikai és történeti értékét. A régi állapot, ill a hiteles dokumentumok tiszteletben tartására támaszkodik és megáll ott, ahol a hipotézis kezdődik. Ezen túlmenően, minden elkerülhetetlennek minősített kiegészítési munka az építészeti alkotás körébe tartozik, és korunk jegyeit kell magán viselnie. " Vagy másutt: „Minden rekonstrukciós munkát azonban eleve ki kell zárni és csak az anastylosis lehetőségét lehet előirányozni, vagyis a meglevő de szétesett részek újra összeállítását. A kiegészítő elemek mindig felismerhetők kell, hogy legyenek, és csupán azt a minimumot tegyék ki, amennyi szükséges feltétele a műemlék megőrzésének és a formák folyamatossága visszaállításának." 36 esztendővel később, a „Krakkó 2000" konferencia határozata már engedékenyebb hangot üt meg: ,A műemlék egészének vagyjelentős részének, „az épület eredeti stílusában " történő rekonstrukcióját el kell kerülni. A fontos építészeti jelentőséggel bíró egészen kis részek rekonstrukciója kivételesen elfogadható, de csak akkor, ha a rekonstrukció vitathatatlanul pontos dokumentációk alapján készül. Ha az épület megfelelő használha1 Baatz, D.: Die Saalburg - ein Limeskastell 80 Jahre nach der Rekonstruktion. in:Konservierte Geschichte? Antike Bauten un ihre erhaltung Hrsg.: G. Ulbert, G, Weber. K. Theiss Vlg. Stuttgart 1985. p. 117-129. 2 A német Dehio, az osztrák Riegl és Dvorak, az angol Ruskin és Morris, vagy az olasz Boito elméleti írásaikban a XIX. század közepétől ellenezték a rekonstrukciót.