Építészet és műemlékvédelem a XX. században (A 21. Országos Műemléki Konferencia Szeged, 2001)

„C" SZEKCIÓ: A műemléki elvek változása a XX. században - FEJÉRDY TAMÁS: A VELENCEI KARTA MA

lönböztetnünk: az egyik az, hogy mit gondolunk a jelentéséről, a másik az, hogy mit jelenthetne, ha visszatérnénk a szelleméhez. Szerintem ez két különböző dolog. Ugyanis újra olvasva és többször újra olvasva a Kartát, arra a meggyőződésre jutottam, hogy valójában nagyon rugalmasan alkalmazható, általános elveket megfogalmazó elméleti szövegről van szó, amely tulajdonképpen nem a megoldást adja a kezünkbe, hanem csak elindít bennünket e megoldás felé vezető úton. Természetesen sokan szeretnének recepteket, tájékozódási pontokat kapni, amelyekre biztosan lehet támaszkodni. Ez az oka annak, hogy a Kartára különböző hiedelmek rakódtak, illetve az elmúlt évtizedek során kikristályosodott egy-két olyan pont a Karta alkalmazása körül, aminek következtében már egy-két évtizeddel, de inkább egy évtizeddel a megszületése után, elkezdődött a felülvizsgálatára vonatkozó törekvés. Hadd emlékeztessek arra, hogy az ICOMOS moszkvai közgyűlése alkalmából 1978-ban rendezett tudományos kollokvium már erősen foglalkozott a Karta felülvizsgálatának kérdésével. így visszatekintve, ennek egyik oka az lehetett, hogy a Karta alkalmazása során egyre inkább kikristályosodott - ami egyébként természetes -, hogy az alkotók nem tudtak és igazából nem is akartak elvonatkoztatni a kortárs, vagyis a modern építészet szellemiségétől. Úgy gondolom, hogy azok a tárgyi, materiális bizonyítékokra koncentráló megközelítések és azok a nagyon erőteljes gesztusok, amelyek a különböző beavatkozások megkülönböztetésére vonatkoztak, éppen abból a modernista építészeti szemléletből következtek, amelynek eszköztárában a kontraszt hatásának nagy szerepe volt. Nem szeretnék végigmenni a Karta összes bekezdésén, bár figyelemre méltónak tartom, hogy milyen rövid - összesen 16 cikkelyből áll - és milyen tömör meghatározásokkal operál. Szeretném megismételni, hogy ma már a konzerválást biztos nem úgy értelmezném, ahogy a Karta magyar fordításában szerepel, de hozzáteszem, hogy a francia és az angol szöveg sem teljesen egyenértékű. Ebben a vonatkozásban én inkább megóvásra gondolok, hiszen a konzerválásról szóló pont egy nagyon komoly és nagyon fontos tőmondattal kezdődik: ...,,A műemlékek konzerválása elsősorban állandó karbantartásukat teszi szükségessé."... A vita, a bizonytalanság vagy a támadási felület nem is itt bontakozik ki, hanem a restaurálás témakörében, amivel a 9-től a 13. pontig foglalkozik a Karta. Talán nem is a definícióval van baj - amely azt mondja, hogy ..."a restauráció egy olyan művelet,... amelynek célja, hogy feltárja a történeti és esztétikai értéket és bemutassa" -. hanem azzal van a gond, amit szintén idéznék: ..."A régi állapot és a hiteles dokumentumok tiszteletben tartására támaszkodik,"... mármint a restaurálás,... „de megáll ott, ahol a hipotézis kezdődik."... Ami a feltevésen alapuló beavatkozásokat illeti,... „az esztétikai vagy műszaki okokból elkerülhetetlennek minősített mindennemű kiegészítés építészeti alkotásnak minősül, s mint ilyen, korunk jegyeit kell magán viselnie".... Hozzáteszem, megnéztem az eredeti szöveget. Ott nem az van, hogy korunk jegyeit, hanem az, hogy: „kortárs jegyeket". Ez azért fontos, mert „korunk